diliházban

4

Visszamentem a szobámba de Krisztián már ott várt. Megkérdezte mi történt.de én nem válaszoltam ,mert tudtam ha elmondanám őrültnek nézne. Csak csendben figyeltem és néztem gyönyörű szép kék szem párját És barna haját ahogy megvilágította A nap. szabadnak tűnt, ő szabad volt! míg ő nem tudta Milyen itt bent. Mindig is szerettem a természetet ,de itt csak a falak vannak . szerettem énekelni anyukámmal imádtam biciklizni görkorizni ,rollerezni ,zenéthallgatni sétálni a parkba. de már nem tehetem.... ezek a gondolatok jártak a fejedbe amikor megszólalt Krisztián. Mi történt ?megbízhatsz bennem !de én nem hittem neki.Ráüvöltötten, semmi hagy békén! de nem hagyott közelebb jött.meg próbáld megnyugtatni. én üvöltöttem. Ne gyere közelebb meg foglak ölni! De közelebb jött. bennem valami felülkerekedett éreztem hogy haragszom mindenkire Haragszom a világra hogy ezt hagyták hogy idáig fajuljon hogy egy normális lány ennyire megváltozzon de ez ellen nem tehettem már .Krisztián egyre közelebb jött. Én Ellöktem .nekiesett a falnak. láttam hogy fáj neki de valami azt azt mondta nekem hogy Öljem meg. Beleütöttem a tükörbe láttam a vért a kezemen. Krisztiának láttam a rémület a szemébe. Amikor hirtelen be nyitott egy nővér. És kiabálni kezdet. Nyugtatót! Nyugtatot! Kirsztián gyere ki! Most! De Krisztián nem mozdult. Félt ,de nem mutata ki. Próbált meg nyugtatni de az üvegszilánkok a kezembe voltak és a szilánkkal a kezembe a nővérnek rohantam átszúrtam a testét majd a földre estem a hallot nővér teste mellé.