Szeretlek!!!!

Epilogus

Jimin vagyok 18-éves Busani, éppen mentem volna suliba mikor anya elém lépet.
-Jimin, van egy rossz hirem, el utazunk...majd sóhajtot és folytatta....apád elhagyot minket és Seoul-ban találtam jól fizetett állást
-Micsoda!!!? Elutazunk, de nekem itt vannak a barátaim és a barátnőm is anya......akadtam ki
-Tudom kincsem, de nem tudunk mit tenni, ma még suliba mész megbeszéltem az igazgatóval, búcsuz el tőlük és holnap indulunk...majd elment az utambol
Nem hiszem el it kell hagynom őket akiket kis koromban már megismertem,rá adásul ismeretlen helyre...mi lesz Sofival a barátnőmel már 2-éve járok vele, nem fogja birni a távkapcsolatott és én se..Bár már nem érzek anyit iránta mint régen.
Lassan elindultam a suli felé ,mikor megláttam őket a suli előtt ahogy engem várnak.
-Sziasztok srácok...mondtam lehagoltan
-Szia chim....mondták a becenevemet amit eleinte nem szeretem de már igen.
-Van egy rossz hirem.....majd vettem egy nagy levegőt....Elköltözünk!!!
Majd láttam hogy mindegyik kezd szomorú lenni
-Ezt nem mondhatod komolyan!!!!!mondta egy hang melletem.
Megfordultam és Sofi volt az aki elkezdet könyezni.
-Mond hogy nem igaz...oda futót hozám és megölelt
-De igaz!!!Sajnálom