Négy lábon jártál,két szemeddel láttál,
mikor mindenki elment hazulról,az ajtó előtt vártál.
Mikor mindenki érkezett haza,boldogan ugattál,
mikor éhes voltál,hatalmas szemeiddel hívogattál.
Elmentél,és többet nem térsz vissza,
hamvaid előtt,mindenki sós könnyeit issza.
elmentél,és ürességet hagytál magad mögött,
búcsú nyüszítésed után,halkan mentél el magunk között.
Mindenki sír,itt lettünk hátrahagyva,
hatalmas csönd közepette,mindenki csak néz magába.
Többé nem lesz kutya,ki helyedbe léphet,
de hamvaid itt vannak velünk,egy kerámia a szívben
