15 napja [Verkwan OS]

~

kopp-kopp...kopp...kopp-kopp..
- vernon fejezd be.
kopp...kopp..
- vernon! kérlek szépen ne rúgdosd az asztallábat. - a fiú feleszmélt gondolataiból, s pszichológusára emelte tekintetét.
- bocsánat. - leszegte fejét bűnbánóan - én nem--
- nem azért kértelek erre, hogy rosszul érezd magad - a nő kedvesen elmosolyodott - csak tudod kicsit zavar, hogy miközben írok, zajokat adsz ki, de ne haragudj ilyenért magadra. nem szeretnél hazamenni egyébként?
- nem, kérlek ne küldjön haza...
- akkor hajlandó leszel végre nekem elmondani mi nyomja szíved?
vernon felsóhajtott.
- seungkwan...
- ó, a fiú, akiről sokat áradoztál. na mi lett a kezdődő kapcsolatotokkal?
a fiú szemeiben könnycseppek jelentek meg, a doki érezte, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát.
- én nem akartam, ugye, hogy nem az én hibám volt?! - fakadt ki.
- hansol, nyugodj meg, senki sem hibáztat. csak meséld el mi van vele.
- meghalt. én öltem meg.
- ezt nem értem.
- ő is szeretett engem. viszont jobban érdekelt az, hogy a társadalom elfog minket itélni. pedig nem vagyok buzi. seungkwan az egyetlen férfi, akihez vonzódtam. megaláztam, kinevettem mindenki előtt. öngyilkos lett miattam! - a fiú nem bírta tovább zokogva temette arcát tenyerébe - gyilkos vagyok...

--

vernon amint hazaért csinált magának egy jó forró fürdőt.
a pszichológusa szavain gondolkodott, aki teljes mértékben állította, hogy nem az ő hibájából halt meg.
talán igaza van, seungkwan gyenge volt. vernon ezért bűnhődni fog egy életen át.
beszállt a kádba, s bal karjára emelte tekintetét, csomó vágás díszelgett rajta. megfogta a borotvából kicsórt pengéjét, s egy könnyed mozdulattal ismét sebet ejtett magában. sosem fog annyira  fájni ez, mint a lelke.
a vágásokkal számolta a napokat, amikor itt hagyta őt a szerelme. immár 15 napja.

|véleményt esetleg valaki? talán ez az első normálisabb OS-em, de siralmas|