Aki vonzotta a hülyéket

Tibi bácsi

Leírás: Tőlem szokatlan módon ez egy humoros írás.
"Meglepő, de szuperképességek nemcsak a filmekben, a valóságban is vannak. Persze nem arra gondolok, hogy vannak x-menek, meg pókember, hanem inkább olyasmire, ami nem ennyire különleges, de nem tudja mindenki, például a gyorsolvasás, a fotografikus memória stb. Én is azok táborát gyarapítom, akik rendelkeznek effélével, de nem állítanám, hogy jól jártam. Jobban örültem volna valami másnak, de nekem az jutott, hogy vonzom a hülyéket..."
Jellemzők: Egyperces, humor
Korhatár: 12

Meglepő, de szuperképességek nemcsak a filmekben, a valóságban is vannak. Persze nem arra gondolok, hogy vannak x-menek, meg pókember, hanem inkább olyasmire, ami nem ennyire különleges, de nem tudja mindenki, például a gyorsolvasás, a fotografikus memória stb. Én is azok táborát gyarapítom, akik rendelkeznek effélével, de nem állítanám, hogy jól jártam. Jobban örültem volna valami másnak, de nekem az jutott, hogy vonzom a hülyéket. Az erőm elsősorban a gonosz öreg nénikre specializálódott, de igazából nem kivételez senkivel, fiatal bolond is ugyanúgy megtalál mint idős.

Amikor azt gondolnád, hogy az Észbontó c. műsor ostoba szereplői igazából beépített emberek, mert ennyire buta nem lehet valaki, akkor én ezt azért cáfolnám. Lehet, hogy a tv-ben szereplők nem valódiak, de hogy vannak ilyenek, az tuti. Tudom, mert naponta találkozom velük. Bárhol vagyok, vagy bárhová megyek, megtalálnak. Egyetlen fegyverem van ellenük, mégpedig az, hogy hülyékre hülyén kell reagálni. Nem szabad őket komolyan venni. Meg kell próbálni minél humorosabban visszavágni, mert bár ők nem fogják érteni, sőt még meg is sértődnek, de legalább én és a környezetem jól szórakozik ezen, és ez a legtöbb, amit egy ilyen helyzetből ki lehet hozni.

Az gonosz öreg nénik gyűjtőhelye az orvosi rendelő. Nemrég elkövettem azt a hibát, hogy négynapos ünnep után az első rendelési napra mentem a rendelés elejére. Nem sejtettem, hogy egykor nincs semmi sorozat a tv-ben, ami otthon tartaná a néniket, és a négy nap kimaradás miatt hatványozottan fognak megjelenni az orvosnál. Jó pap holtig tanul. Ráadásul arra is rá kellett jönnöm, hogy a terhességem célpontjává tesz a beszélgetésnek és a tapogatásnak. Három öreg néni érzett kényszert arra, hogy megkérdezze a nyilvánvalót, konkrétan, hogy terhes vagyok-e? Meglepő módon szövetségesre leltem egy öreg bácsiban, aki úgy érezte, segítségre szorulok, és mielőtt én reagálhattam volna, megtette ő. Rávágta, hogy dehogy vagyok terhes, csak jól beebédeltem. Én nevettem (és még jó páran), a nénik testületileg megsértődtek, egy kivétellel. Ő még nem adta fel, és meg akarta simogatni a hasam. Az egy dolog, hogy udvariasságra nevelt az édesanyám, és élből nem leszek paraszt, de én sem fogdosom más visszeres lábát, ők se tapogassanak engem, ezért finom jeleztem, hogy inkább ne, mire a bácsi még hozzátette, hogy az ő hasát nyugodtan, sőt még lejjebb is. Ezek után teljes nyugalomban vártam a sorom, mivel az összes öreg néni le lett szerelve.

Mivel én már nem voltam érdekes, kerestek más elfoglaltságot, konkrétan az ajtóban való toporgást, hogy ahogy nyílik, soron kívül bevágtathassanak. Nyílt az ajtó, éppen én jöttem volna, már rajtpozícióba helyezkedtek az idősek is, de a bácsi is szemfüles volt ám, és biztonsági őröket megszégyenítő módon ugrott az öreg nénik és az ajtó közé terpeszben, széttárt karokkal, és noszogatott, hogy menjek, menjek. Esküszöm, hogy még a doki is röhögött, ahogy bementem. Kifele jövet még összepacsiztunk Tibi bácsival (mert az dokitól ezt is kiderítettem), aki szerint fociznom kéne, mert csatár mögött ilyen szépen kell kapura törni. Feltételezem, ő hajdanán focizott.