Aki vonzotta a hülyéket

Feri doktor

Leírás: Aki vonzotta a hülyéket c. egyperces folytatása.
"Igazán úgy gondolom, hogy néha kaphatnék egy kis szünetet, már ami a hülyék bevonzását illeti. Olyan nagy kérés lenne, hogy amíg szülök, és lábadozom a kórházban ne találjanak meg? Úgy tűnik, hogy igen. Pedig az újszülött osztály nálunk olyan, mint egy erőd, mágneskártya kell a ki– és bejutáshoz, de tapasztalat alapján mondhatom, hülyékre nem szűrnek. Bárki bejöhet, és ha már ott van, engem meg is talál..."
Jellemzők: Egyperces, humor
Korhatár: 12

Igazán úgy gondolom, hogy néha kaphatnék egy kis szünetet, már ami a hülyék bevonzását illeti. Olyan nagy kérés lenne, hogy amíg szülök, és lábadozom a kórházban ne találjanak meg? Úgy tűnik, hogy igen. Pedig az újszülött osztály nálunk olyan, mint egy erőd, mágneskártya kell a ki– és bejutáshoz, de tapasztalat alapján mondhatom, hülyékre nem szűrnek. Bárki bejöhet, és ha már ott van, engem meg is talál.
Sőt, amilyen az én formám, a dokival is sikerült izmoznom egy kicsit. Új orvos, még rezidens, látszott rajta, hogy egyszer jó orvos lesz belőle, mert alapos volt. Viszont ez nálam nem igazán jelentett előnyt, mert nem akart hazaengedni olyan apróság miatt, mint hogy magas a vérnyomásom. Három plusz napig aszalt az osztályon (mint utóbb kiderült, totál feleslegesen). A negyedik nap reggel már nagyon haza akartam menni, és vele azért bátrabban feleseltem, mint egy főorvossal, gondoltam, lesz, ami lesz, én ma hazamegyek babástul. Megérkezett Feri doktor, a szokásos nővérkekoszorú kíséretében.

– Van panasza? – kérdezte.

– Igen, vacak a kaja – mondtam teljes meggyőződéssel. És ezt nem azért mondtam, mert finnyás lennék. Az még hagyján, hogy a szoptatós anyukáknak borsófőzeléket meg bablevest adnak (ha már fáj az anyának, hadd fájjon a babának is alapon), de egyik nap annyira rossz volt a kaja, hogy képtelen voltam megenni. Zelleres krumpli püré, reszelt tojással. Hát köszönöm. És a slussz poén, hogy a kajaosztó néni úgy tette le elém a tálcát, hogy „bocsánat". Ennyit a kórházi koszt minőségéről.

– Úgy értem testi – felelte a dokim. Látszott, hogy meglepődött, gondolom, ritkán poénkodnak vele a kismamák.

– Éhes vagyok – vágtam rá. Na, itt már a szobatársam is kuncogott.

– És mit szeretne?

– Hazamenni.

– De magas a vérnyomása.

Persze hogy az, megláttam a vérnyomásmérőt, már görcsben volt a gyomrom.

– Hát itt nem is lesz alacsony, az egyszer biztos – mondtam magabiztosan.

– Csak nem én idegesítem? – kérdezte mosolyogva.

– Mivel a doktor úr enged el, erre inkább nem mondok semmit.

Na, itt már nem csak a nővérek, de a dokim is röhögött. És vagy nagyon idegesítettem, vagy ennyire bejött neki a humorom, de elengedett haza. És láss csodát, azóta is alacsony a vérnyomásom. Talán tényleg ő idegesített. : )