Dark.

4.

- Hello, Napsugaram.

Amikor nem mozdultam Hoseok elkapta az alkarom és lehajolt hogy megcsókoljon. Sietősen elfordítottam a fejem a másik oldalra, szája egyenesen az arcomon landolt, nem az eredeti célponton.
Pár másodpercig puha ajkai arcomon maradtak, majd elhúzódott, szája mosolyra görbült. Tekintetével égetett, fejem lehajtottam, ujjaimmal a táskám pántjait birizgáltam.

- Gyerünk.

Vonakodva kiléptem, közel fordultam a bejárati ajtóhoz és bezártam. Épp hogy beraktam a kulcsaim a táskámba, Hoseok összekulcsolta ujjaink. Hatalmas keze meleg volt, ha nem éreztem volna fenyegetve magam, még jól is esett volna. Átsétáltunk az úton, ahol a megfélemlítő fekete jármű állt, aminek megrántotta ajtaját és várakozóan lenézett rám.

- Ugorj be, drága.

Összeszedtem magam, remegve kifújtam a levegőt, amint rám csapta az ajtót. Fejem hátrafordítottam, körülnéztem az autóban. Meglepően tiszta volt egy fiúhoz képest. Néztem ahogy az autó előtt átkocogott a kormány felőli oldalra, magassága miatt könnyen bemászott. Őszintén megijesztett az hogy egyedül kellett vele lennem.

-Ne nézz rám ilyen idegesen Sun. - Vigyorgott önelégülten.

Szép vágású, sötét szemeit rajtam legeltette pár másodpercig mielőtt a biztonsági övéért nyúlt volna és be kapcsolta magát. Én is így tettem, tekintetem Hoseokon ragadt, amikor gyorsan bekapcsolta a gyújtást és hátratolatott.
Vigyorgott, kacsintott rám mielőtt kiparkolt volna az útra.

Észrevettem hogy a blézere ujjait felgyűrte erős alkarjain, szorosan markolta a kormányt. Bordó tincseit kisöpörte az arcából, hogy tiszta legyen a látóköre, lássa a felgyorsuló autókat az útkereszteződésnél. Azon kaptam magam hogy bámultam az arcát, addig amíg szája mosolyra nem görbült, tudta hogy lebuktatott. Fejem lehajtottam, piruló arcomhoz ujjaimmal odakaptam.

- Hány éves vagy? - Kérdeztem halkan.

Felpillantottam az arcára. Egy másodpercre felém fordult, utána újra a szélvédő felé.

- Húsz.

- Oh.

Az út nagy része eléggé csendes volt, az időt az ablakon kifelé bámulással töltöttem. A nap lassan eltűnt a felhők között mikor leparkoltunk. Megugrottam az ülésben, amikor Hoseok keze a térdemre került, de megállítottam mielőtt feljebb csúsztatta volna. Ő csak mélyen kuncogott, majd levette rólam a kezét.

- Megérkeztünk.

Kicsatoltam a biztonsági övem, majd megpróbáltam kinyitni az ajtót, de nem ment. Hoseok bezárta, ezért meg kellett várnom, hogy kinyissa az ajtót a másik oldalról. Remegtem a gondolattól hogy össze vagyok zárva vele és a feszengő érzés csak jobban erősödött, amikor segített kimászni az autóból.
Erős mancsaival megfogta derekam két oldalát és szinte kiemelt a járműből.

Kabátom jobban magamra húztam mert fújt a szél. Hoseok egyik erős karja alá terelt, mutatta az utat. Mély levegőt vettem, a tenger illata beindította az érzékeimet. Lefordultunk a sarkon és rájöttem hogy a kikötőnél vagyunk. 

Tekintetem az egyik csónakról a másikra vittem, mindegyik ki volt kötve a dokkhoz. Folytattuk a sétánkat a sétányon; egy korlát választott el minket a mély víztől.

Megálltunk egy étterem előtt, Hoseok levette vállamról a karját és durván maga felé pördített. Elállt a lélegzetem mikor hosszú ujjaival hajam a fülem mögé tűrte. Kajánul elvigyorodott, ujjhegyeivel végigsimított már fakuló szíváson ami még látszódott a nyakamon.

- Mmm, lehet egy újabbat kéne csinálnom, csak hogy mindenki tudja hogy az enyém vagy. - Suttogta rekedtes hangján.

- Nem.

Hátrálni próbáltam de elkapta a csuklóm mielőtt magához húzott volna.

- Talán később. - Mosolygott.

***

Hoseok odaadta a nevét egy férfinek az étterem előtt, utána hátravezettek minket az asztalunkhoz. Rettentő érzésem volt hogy Hoseok ilyen helyre kért asztalt, ahol még jobban el vagyunk dugva. Szemben ültem vele a kis asztalnál, kabátom vállvonogatva levettem és a szék támlájára raktam magam mögé. A pincérnő kihozta nekünk az étlapokat, mielőtt felvette az ital rendelésünk, majd elsietett.

Hoseok végig nézte az ajánlott ételeket, nem nézett fel amikor lehajoltam a táskámért és elővettem a mobilom.

Feladó: Cho

Hogy megy? Jól vagy? Xx

Már majdnem válaszoltam amikor a “pajzsom” lelökték a földre. Gyorsan elrejtettem a mobilom a táskámba, ezután rászántam magam hogy felnézzek, és belenézzek sötét tekintetbe. Úgy döntött nem említi meg a mobil ügyet, inkább megkérdezte mit szeretnék.

- Nem vagyok éhes. - Kijelentettem kertelés nélkül.

- Válassz, vagy én fogok helyetted. - Hangja kissé haragos volt.

Csendben maradtam mikor a pincérnőt visszahívta. Copfja csak úgy lengett ahogy hozzánk sietett hogy lefirkantsa a rendelésünket.

- Hozhatok mást is esetleg? - Kérdezte udvariasan.

Habozva Hoseokra nézett, utána tekintetét átirányította rám. Elmondhatom hogy nem érezte jól magát körülötte. Kedvesen újra rám nézett, mintha tudta volna hogy nem saját akaratomból vagyok itt.

- Nem köszönöm. - Mosolyogtam.

Ezután egyedül hagyott minket. Hoseok kicsit oldalra biccentette a fejét, szemeivel szigorúan csak az arcomat nézte.

- Megijesztelek téged?

Már majdnem mondtam hogy ez egy elég hülye kérdés volt, de leállítottam magam. Nem igazán szerettem volna elmondani neki hogy rohadtul ijesztő számomra. Biztos vagyok benne hogy felhasználta volna ezeket az információkat, így is már nagy előnye volt. Bár nem értem hogy nem érzi azt, hogy mennyire megfélemlítő hatással van rám.

A csend választ adott kérdésére. Megmutatta hófehér fogait, amikor rám mosolygott. Kezével majdnem elért mikor a pincérnő visszatért az italainkkal. Megköszöntem a vizet, magamban hálát adva hogy félbeszakított minket. Túl hamar elment újra egyedül voltam Hoseokkal. Kényelmetlenül érzetem magam amikor az arcomat nézte.

- Ezelőtt nyúlt már hozzád valaki?

- M-Mi? - Zavartan válaszoltam.

Nem mondott semmit, de felsóhajtottam a keze érintésére az asztal alatt. Kuncogott a reakciómon, majd gyorsan felkelt. Meglepett mikor székét a jobb oldalamra tolta. Keze visszatért az előző pozícióhoz. Lélegzetem megakadt a torkomon amikor kezével lassan felfelé haladt a combomon, testem megfagyott.
 Hoseok elszántan nézte ahogy fel és le mozog a mellkasom. Megköszöntem Istennek hogy végül nem ruhát vettem fel, ki tudja hova ért volna el a kezeivel. Mikor az ujjaival “oda” ért, hirtelen felpattantam. A székem hátraesett.

- Pisilnem kell.

Hallottam hogy mélyen nevetett mialatt sietősen sétáltam a mosdó felé. Nem volt időm felkapni a táskámat, csak el akartam tűnni.

- Ne legyél bent sokáig.- Szólt utánam.

Sziasztok. Itt is a rész. Holnap jön a kövi.
Aki suliba, vagy melóba megy (én utóbbi) annak kitartást. Dobjatok be reggel egy kv-t. Fiatalabbak meg egy csokit. Egyből jobb lesz higyjetek nekem.
By.🍪