Mámor vagyok

Csak szex és más semmi

A szerző előszava

Az előszó az, amit általában az Olvasók nem szeretnek, és nem olvasnak. Próbálom rövidre fogni, ígérem. Ez a történet egy új típusú szemléletet próbál bemutatni. Nem a lelki vagy pszichológiai mélységek, és nem is a klasszikus értelemben vett cselekmény viszi előre a történetet, hanem egy mélyreható szexuális aspektusa Draco és Hermione kapcsolatának. A leírásokban előfordulhatnak keményebb jelenetek, amik eltérnek a megszokott gyengéd, kifejező, szerelmes szexuális leírásoktól. Kérem, hogy akinek fenntartásai vannak ezekkel szemben, illetve konzervatívabbnak vallják magukat ilyen téren, azok ne vágjanak bele a történetbe. Kérem továbbá, hogy legyetek tekintettel a káromkodások fontosságára, mivel annyi feszültséget sűrítenek össze, amennyit másba nem tudtam volna beleszorítani. Szóval a tizennyolcas „karika” nem vicc. Ennyi lenne. A történet készen van, tehát a feltöltés folyamatos lesz. Nagyon köszönöm minden régi Olvasómnak az olvasást és a támogatást, valamint a véleményeket, és minden új Olvasómnak jó ismerkedést kívánok a történeteimmel. Jó olvasást és szórakozást kívánok. Üdv, - Zarathustra


1. fejezet – Csak szex, és más semmi


„Születni kell újra meg újra,
Indulni kell a háborúba,
És harcolni kell,
Meghalni és szeretni még nem elég.
Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell,
Meghalni és szeretni még nem elég.”
Republic/Ég és föld között


- Draco, az istenit neki! – sziszegte a lány, miközben a melle a hideg kőfalnak nyomódott. Érezte, ahogy Draco letépi róla a bugyit, meg sem várva, hogy ő mit gondol, és beléhatol. Közös megegyezésen alapuló erőszakos közösülés, Hermione leginkább így tudta volna jellemezni a három hónapja tartó viszonyukat. Érezte, hogy a mardekáros szőkeség mélyen birtokba veszi a testét, és ő akarta ellenére is felnyögött. Miért kell mindig nyögdécselnie? Még szerencse, hogy nem szemben áll vele, mert akkor most látna az önelégült vigyort az arcán. Merlinre, hiszen még oda is pucsított neki, hogy jobban belé tudjon hatolni! Érezte a fiú leheletét a fülcimpáján. Még mindig dühös volt, mert általában megbeszélik, hogy a fiú (bár Hermione a háború óta inkább férfinek tartotta Draco Malfoyt) mikor teszi tiszteletét nála. Ezúttal ez valahogy elmaradt, aminek Hermione véleménye szerint, ahhoz volt némi köze, hogy Draco látta őt csókolózni a parkban egy új griffendéles növendékkel, Christian Von Bechttel. Miért ne csókolózhatna azzal, akivel csak akar? Ez csak szex, és semmi más. A fiú most kirántotta magát belőle, és durván megfordította. A pillantásuk összevillant. Mindkettőjük szemében más: Hermionéjéban dac, Dracóéban düh villant.
- Sárvérű ribanc! – suttogta a fülébe a szőkeség, miközben szemből vette birtokba a testét. Hermione hagyta, hogy felültesse egy fiókos szekrénykére, és amennyire csak tudta széttárta a lábát. Bel kellett vallania, hogy feltüzelte, amikor a férfi sértegette. Pokoli módon értett ahhoz, hogy felizgassa, és még jobban ahhoz, hogy kielégítse.
- Mi van Draco, Pansy nem volt elérhető? – vágott vissza a lány hullámzó mellkassal. A mellén a ruha meg volt szakadva, de ehhez már hozzászokott. A férfi durván vette el, amire éppen kedve volt, Hermione mégis izgatónak találta ezt a durvaságot. Draco egy durva lökéssel jutalmazta a beszólást. A keze a fiú szőke tincsei közé simult, és magához húzta. Nem akarta, hogy megint lássa, hogy mennyire jól esik neki, amit csinál.
- Tudom, hogy élvezed, nem kell elrejtened – mondta kaján hangon, és kissé gúnyosan a férfi.
- Ha nem élvezném, mehetnél a picsába – vágta oda Hermione lihegve. – Szemétláda!
- Okostojás! – sértette vissza Draco, amitől az egész helyzet kezdett olyanná válni, mint egy óvodai veszekedés.
- Dugulj el, és jutass végre a csúcsra! – nyögte Hermione. A fiú tekintete most dühödten villant, ami azzal fenyegetett, hogy valószínűleg most meg is kapja, amire vágyik. Kirántotta magát a lányból, és egy pillanatig élvezkedve nézte a tehetetlen vergődését. Győzelemittas pillanat volt. Tudta, hogy másodpercek vannak hátra neki az orgazmusig, de ő megszakította vele az aktust.
- Rohadj meg! – köpte oda Hermione, mire Draco lerántotta a fiókos szekrényről, és a kanapé felé taszította.
- Térdelj fel! – utasította. Hermione szája széle finoman megrezdült. Az állandó civakodásuk, ez a párharc, ez az ellenségeskedés… noha megszokta már valamilyen szinten, mégsem mindig egyezett bele olyan könnyen, hogy legyőzzék. Ó, igen, mert általában legyőzték! Draco Malfoy legyőzte, és ő megadta magát neki. Vagy inkább a testének? Hmm, ezen még gondolkoznia kell.
- És, ha nem?
- Nem kell a duma, Hermione! – vágta oda Malfoy, és figyelte, ahogy a lány pillantása szinte felfalja az ő ágaskodó ékességét. – Térdelj fel, azt mondtam!
- Baszd meg, Malfoy! – sziszegett Hermione, mire a férfi durván a kanapéra lökte.
- Téged basználak meg, ha végre hagynád! – vetette oda durván a férfi, és elkapta az elhúzódó lány fürtjeit. – Hova, hova?
- Mocskos állat! – sziszegte a lány, és érezte, hogy Draco újra beléfeszíti magát. Hermione sosem vallotta volna be neki, de imádta ezt a pozíciót, amikor Draco hátulról hatolt belé. Olyan kemény tudott lenni ilyenkor! Merlinre, neki teljesen elment az esze. Újabban olyasmikről fantáziált, hogy a férfi megkötözi. Merlinre, teljesen elment az esze! Újra felnyögött.
- Csak nem élvezed, Granger? – kérdezte a fiú a füléhez hajolva. – Élvezed?
- Hiszed – vetette oda nem túl meggyőzően a lány. Draco most egészen mélyen hatolt belé, amitől a teste megrázkódott.
- Nekem egészen úgy tűnik, mintha élveznéd – suttogta gonoszan, és újra megismételte a mozdulatot. Hermione érezte, ahogy a gondosan fazonírozott herezsákja a combjának csapódik. El fog élvezni, egészen biztos, hogy el fog élvezni, pedig tartotta magát. – Add meg magad, Granger!
- Gyűlöllek – suttogta a lány, de alighogy kimondta, a testében minden elsöprő hullámként indult útjára a gyönyör. Érezte, hogy az alteste összerándul, elárulva Dracónak, hogy megint ő nyert. A fiú végigsimított a hátán, hogy aztán a kezei satuként szoruljanak a keskeny csípőre. Hermione tudta, hogy mosolyog, mindig ilyen önelégült volt, amikor sikerült kielégítenie őt. Tehetetlenül, és a gyönyörtől elborult aggyal hagyta, hogy a fiú kielégítse magát. Érezte, ahogy Draco teste is megfeszül, és a legbecsesebb testrésze pulzálni kezd benne. Beleélvezett, már megint. Aztán pár másodpercig pihegett, hogy aztán kivonja magát a lányból. Hermione érezte, hogy Draco nedvei a sajátjával keveredve leszánkáznak a jobb combján, egyenesen a kanapéra.
- Megint takaríthatok, köszönhetően neked! – förmedt rá a fiúra, aki elegánsan eltette a szerszámát, és megigazította magán a kifogástalan ruháját. Hermione rávette magát, hogy felkeljen a kiszolgáltatott helyzetéből, és rendbe tegye magát. Elvette a férfi pálcáját az asztalról, és rendbe tette magát. Draco szenvtelenül nézte, ahogy a pálcáját használja. Általában nem szokták tudni használni egymás pálcáját, de Hermione történetesen bármelyik pálcával tudott varázsolni.
- Suvickus! – mondta a lány, mire a folt eltűnt a kanapéról. – Kösz, hogy segítettél összetakarítani.
Majd átadta neki a pálcáját. Egy darabig farkasszemet néztek, de nem szólaltak meg. Draco erős késztetést érzett, hogy magához rántsa, és megcsókolja, de ellenállt a kísértésnek, mert tudta, hogy a lány is ezt szeretné. Milyen hatalma volt felette ilyenkor! Ez megrészegítette. Csak állt némán, állta a lány pillantását, aztán végigfuttatta rajta a tekintetét. Az arca nem árult el semmit arról, hogy mit gondol. Hermione bontotta meg a szempárbajt.
- Tűnj el! – mondta neki, és elfordult. Ó, micsoda visszavágás! Egy Malfoy ezt nem hagyhatja! Még a végén legyőzné őt! Utána lépett, és a karjánál fogva magához rántotta. Mohón megcsókolta, falta az ajkait, forrón és szenvedélyesen. Érezte, ahogy a lány meglágyul, és akkor ellökte.
- Gyenge vagy – mondta neki, de érzelemmentes volt a hangja.
- Te is, egy jó szexért minden eladnál – mondta a lány, és a vállát hanyagul az ágy baldahinját tartó keretnek vetette.
- Egy jó szexért akárkivel – vetette oda a fiú.
- Egy jó szexért velem, te szemét mardekáros!
Draco felnevetett. Ebben a nőben volt spiritusz, azt meg kellett hagyni. Újra a lányon legeltette a pillantását.
- Szóval arról ábrándozol, hogy kikötözlek – vetette oda, miközben úton volt a kandalló felé, melyen át általában érkezett.
- Te belenéztél a gondolataimba? Mekkora rohadék vagy! – csattant fel a lány, és az arca bíbor vörösre gyúlt. Draco most teljesen ellenállhatatlannak látta. Visszafordult, hogy nézze a dühkitörését. Lehet, még meg is átkozza! Volt már rá példa!
- Ne aggódj – mondta odalépve a dühös szépséghez, aki elütötte a férfi felé nyúló kezét –, nekem is ínyemre van a gondolat.
- Mit képzelsz magadról, ha? – kérdezte villámló szemekkel a lány. Tényleg nagyon kiakadt.
- Hogy én vagyok az egyetlen, aki képes téged… megfelelő módon kielégíteni – mondta megnyomva az utolsó három szót. Ú, ez most tutira kihúzza a gyufát!
- Bazd meg, Draco! – mondta a lány, és elfordult. Utálta, ha a gondolatai közé nyúl. Azok az övéi voltak, és mellesleg… magánügyek!
- Ennél többre nem telik? – kérdezte provokálva a fiú. Egy kis harc vagy valami? Semmi, a lány nem mozdult. Dühösen bámult kifelé az ablakon. November vége volt, és ömlött az eső. Bezzeg, amikor még Von Bechttel smárolt a parkban, akkor szikrázó napsütés volt! Hogy fagyott volna le annak a szemétnek a nyelve! Még egy kicsit piszkálni akarta a lányt.
- Beszéljünk erről a kikötözősdiről! – mondta, mire egy váza repült felé. Alakul. Ha dobál, akkor már teljesen fel van húzva. Ú, még egy megjegyzés a tökéletes Christianra, és akkor az teljesen kivágja a biztosítékot. – Bechttel is kipróbálnád, vagy csak velem?
- Takarodj, Malfoy, már nincs kedvem hozzád! – vágott vissza a lány, de erősen küzdött az érzelmeivel. A mellkasa vadul hullámzott, a szeme pedig lángolt. Ha ölni lehetett volna a pillantással… hát akkor, Draco Malfoy kétségtelenül halott lett volna. Egészen, és végérvényesen halott. Aztán Hermione visszavágott. – Tudtam, hogy Bechten dühödtél be, nem csíped, ha más ér a tulajdonodhoz, mi?
- Téged nem sorollak oda – mondta a férfi, de nem lehetett tudni, hogy ezt pozitívumként vagy negatívumként mondta. Az arca tökéletesen érzelemmentes volt, a szemei pedig hűvösek, és nyugodtak, mint amikor a végtelen tengerre pillant az ember. Hermione lába egy pillanatra elgyengült, de megemberelte magát.
- Hagyjuk, Draco – legyintett. – Tényleg menj! Ginny bármelyik pillanatban itt lehet, és nem örülnék, gondolom te sem, ha itt találna!
A férfi egy szó nélkül a kandallóhoz lépett, és belesuttogott valamit, mire piros lángok csaptak fel. Utazás házon belül. Így közlekedtek ők… egymáshoz. Már beállt a kandallóba, amikor még hozzáfűzött egy gondolatot a lány korábbi gondolatmenetéhez.
- Valóban felbosszantott kissé. – Majd eltűnt az őt nyaldosó vörös lángok között.

Hermione még fel sem tudta dolgozni a meghökkenését, amikor halk kopogtatás hallott az ajtó felől.
- Gyere be, nyitva van! – mondta, miközben megpróbálta rendbe szedni a haját. Legnagyobb meglepetésére azonban nem Ginny, hanem Harry érkezett meg.
- Szia! – mondta, és betette maga mögött az ajtót. – Bocs, hogy nem üzentem előre!
Milyen más, mint Malfoy, igaz, ő a barátja, az a görény pedig nem.
- Jaj, semmi gond! Gyere beljebb, mi járatban?
- Visszahoztam a könyveidet, meg aztán… beszélgetni is akartam.
- Szólhattál volna, mert akkor lemondtam volna Ginnyt! – mondta a lány, és intett a fiúnak, hogy üljön le a kanapéra. Most más volt a helyzet, mivel a házak éltanulói az utolsó évben saját lakrészt kaptak jutalmul, hogy jobban tudjanak tanulni.
- Ja, nem kell, mert megbeszéltem Ginnyvel, azt mondta jön később! – mondta a fiú zavartan.
- Rendben – mondta a lány, és összekucorodott a fotelban éppen Harryvel szemben. – Kérsz kekszet?
- Nem – hárította el a fiú. – Azért jöttem, hogy Ronról beszélgessünk.
Hermione elégedetlenül csettintett a nyelvével. Na tessék, megint Ron. Miért kell még mindig úgy tenniük, mintha minden rendben lenne? Semmi sincs rendben.
- Nincs erről mit beszélni, Harry – mondta Hermione, és ő maga elmart egy gyömbéres gyíkot az asztalon lévő tálkából. – Nem akarok vele járni, és kész. Megpróbáltunk, nem ment és pont.
- Nem is erre gondoltam – mondta a fiú, és testtartást váltott a kanapén. – Hanem… azt hittem ez téged… hogy-is-mondjam… rosszabbul érintett, de mióta visszajöttünk a Roxfortba, valahogy… másabb lettél.
- Másabb?
- Hát, nem tudom megfogalmazni, de… minden rendben van?
- Ó, persze, csak tudod… sokat kell tanulnom – mondta Hermione, de nem nézett a fiúra. Mérhetetlenül bántotta, hogy hazudnia kell neki, de hiába… nem mondhatta el a teljes igazságot.
- Mesélj Bechtről – kérte Harry. Na, igen, kibújik a szög a zsákból, csak szépen, lassan jön.
- Mit meséljek róla? Minden héten háromszor együtt kviddicseztek! – mondta a lány, és elmosolyodott. – Mit akarsz tudni?
- Hát, hogy… alakul-e vele valami? – nevette el magát a fiú zavartan. – Szörnyen béna vagyok ezekben a beszélgetésekben, csak aggódom érted… Ronnak ott van Lavender, nekem Ginny, te pedig többnyire egyedül kuksolsz a könyvtárban…
Hermionénak felszaladt a szemöldöke. Történetesen nem volt ő olyan nagyon egyedül, csak… francba! Nem járt senkivel, mert nem akart. Hogy ennek volt-e köze Malfoyhoz? Talán.
- Aztán minap, amikor éppen váltottuk a mardekárosokat a pályán, akkor vettem észre, hogy Bechttel vagy.
Hát, igen, ezt történetesen Draco is akkor vette észre. Úgy tűnik, senki nem tud a saját dolgával törődni! Azért eszébe jutott a mardekáros utolsó megjegyzése, és ettől kissé elmosolyodott. Lehet, hogy mégis csak jól tette, hogy elfogadta Von Becht közeledését? Csak egy ártatlan csók volt, még csak egy rendes csókcsata sem volt.
- Hát, igen – mondta Hermione. – Kedveljük egymást, és… most ismerkedünk.
- Értem – mondta Harry, és zavarában megint felnevetett. – Tudod, Ron is aggódik érted.
- Nincs okotok aggódni – mondta a lány egy árnyalattal keményebben, mint szerette volna. – Csak tudod nekem most minden időmet leköti a tanulás, mert pályáztam egy ösztöndíjra és tanársegédi állásra, és ahhoz kitűnőnek kell lennem. Tudod… a RAVASZ-on.
- Persze, érthető – bólintott Harry. – Én csak azt mondom, hogy szeptember óta, olyan fura vagy.
Szeptember óta? Hát, igen. Malfoy bekavart rendesen az életébe, rögtön az iskola első napján. Fogalmazhatunk úgy, hogy fenekestől felforgatta. Ez ad némi okot a változásra.
- Szeptember óta? Mondom, Harry, biztos a suli az oka…
- Nem, Hermione, én nem olyan változásra gondolok – nyomta meg Harry az olyan szót.
- Hát milyenre? – kérdezett vissza Hermione kellőképpen hangsúlyozva a milyen szócskát.
- Olyan… például azelőtt sosem viseltél magas sarkút, vagy sosem fested ki a szempilládat, vagy… sosem vettél fel térd fölé érő szoknyát, sőt! Nem is nagyon vettél fel szoknyát!
Hermione kissé megdöbbent, hogy Harry milyen jó megfigyelő, ezt nem várta volna tőle. Tudta, hogy Ronnál biztosan jobb, de azt nem gondolta, hogy ilye hétköznapi apróságokra felfigyel.
- Ugyan, Harry! Nő vagyok, mégis mit gondoltál?
- Hermione, lehet, hogy te nő vagy, de én pedig a legjobb barátod vagyok. Tudom, hogy férfi van a dologban, és addig nem megyek el innen, amíg el nem mondod, hogy ki az – hadarta el egy szuszra Harry.
Sakk, matt. Harry történetesen túl jól ismeri. Jó, persze, szinte együtt nőttek fel a Roxfortban, persze, hogy jól ismeri. Elmondja, ne mondja? Tekintettel kell lennie Dracóra is, aki valószínűleg nem örülne, ha ez kiderülne. Ez volt a közös megegyezésük, amit egyébként Hermione erőltetett. A szexelést nem kell nagy dobra verni, ettől ők még… szabad emberek! Draco lehet Pansyval, vagy bármelyik mardekáros lánnyal! Mit bánja ő?!
- Igazad van, Harry – mondta végül. – Megértenéd, ha nem akarnék róla beszélni?
- Hát… meg nem érteném, de azt hiszem elfogadom, mivel ez a magánügyed, Hermione.
- Ne értsd félre, én… magam sem tudom mit is érzek vagy gondolok valójában, kicsit… zavart vagyok – mondta, és úgy érezte, hogy ez per pillanat fedi is a valóságot. Draco betörése az ő életébe meglehetősen felkavaró élmény volt. Nem tudta, hogy ez vica versa igaz, vagy csak ő érez így, de egyet tudott, három hónapja nem tudta eldönteni, hogy mit is érez Draco Malfoy iránt. Ez persze nevetséges volt, hiszen mit is érezhetne iránta? Vágyat maximum. Kérdés lezárva, és pont.
- Jól van, de, Hermione… én nem hiszem, hogy Becht a te embered – mondta Harry, miközben felállt a kanapéról, jelezvén, hogy menni készül. Hát, mennyire igazad van, Harry Potter, ha tudnád! Becht kétségtelenül remek pasi, de nem elég… izgalmas? Uh, mióta kedveli egyáltalán a szűzies életű, könyvmoly Hermione Granger a rosszfiúkat? Bár, ha olyan szexisek, mint Malfoy, akkor akár… jó, téma lezárva.
- Hát, nem tudom, Harry – bizonytalankodott a lány. – Egy ideje keresem magam, és… próbálok utat nyitni ahhoz, ami valóban én vagyok. A háború után ez a minimum, amit megtehetek magammal szemben.
- Értelek, Mione, csak félek… hogy megsérülsz – mondta Harry őszintén, és megfogta a lány kezét. Annyi sok szeretet, annyira sok barátság volt ebben a gesztusban. – Reméltem, hogy Ron mellett maradsz, mert ő ugyan… hát nem egy Don Juan, de vigyázott volna rád, ebben biztos vagyok.
- Ó, Harry, annyira szeretlek téged – mondta a lány, és megölelte. – Remélem tudod, hogy tudom, mit csinálok.
Ezt azért magad sem gondoltad komolyan, dorgálta meg magát Hermione gondolatban. Tudod, hogy mit csinálsz? És ezt mind Draco Malfoy-jal teszed? Hát, még remélni sem lehet, hogy ezt egyszer megérted.