Adare, egy kellemes írországi kis város, messze mindenféle városi zajtól. A lakosság száma néhány ezer fős. A várost hegyek veszik körbe, azokon túl pedig már a tenger húzódik. A klímája ebből kifolyólag hűvös és gyakran napokra bent ragad a hegyek fogságában az eső, főleg az őszi szezonban. Mindössze pár napja költöztem ide apához. A szüleim két éves koromban váltak el, eddig anyánál nevelkedtem, aki, hogy is mondjam, elég szabad életet élt, él a mai napig. Előfordult, hogy napokig nem láttam, mert elment egy "üzleti megbeszélésre", miközben tudtam, hogy a barátnőivel van Cipruson, vagy Egyiptomban. Vagy az aktuális pasijával van, ahonnan a családi vagyon is származik. Elveszik feleségül, majd elválnak, megint elveszik, elválnak...és így tovább és így tovább. Az évek során hozzászoktam, hogy sosincs otthon, ezt elégelte meg apa, és emiatt döntött úgy, hogy magához vesz. Így jöttem ide az Isten háta mögé. Egyetlen porcikám se kívánkozott ide, hisz apa jött mindig hozzám látogatóba, én erről a helyről csak futólag hallottam.
Apa a város építészmérnöke, így köztiszteletben álló személy itt. Szereti az itteni csendet, sokkal többre értékeli az itteni lelassult életet, mint az állandó zajos és zsúfolt New York-ot, ahol azelőtt dolgozott. Idén lesz talán 3 vagy 4 éve annak, hogy itt lakik. Én pedig közel 1 hete vagyok itt. Tombol a nyári szezon, július eleje van, én pedig egyedül, mint a kisujjam, senkit sem ismerek, csak a szomszédban élő, velem egykorú lányt, Natalie-t és a kis öccsét Bent.
Szokásomhoz híven a teraszon üldögéltem, és a közeli hegyek látványát szívtam magamban. Sohasem fogom tudni megunni ezt a tájat. Ez az egy, ami igazán magával ragadott itt.
- Noelle! Noelle!-kiáltott át Natalie a kertjükből
- Szia!-néztem rá mosolyogva
- Nincs kedved sétálni egyet? Marhára unatkozom.-húzta el a száját
- Dehogynem.-pattantam fel a székből- 3 perc, csak cipőt húzok.
- A ház előtt.-bökött a fejével az utca felé
- Ott leszek!-kiáltottam vissza neki immáron az ajtóból
Előkerestem a sportcipőmet, hiszen minden ilyen sétánk alkalmával a közeli dombokra megyünk fel. Remélem ma felvisz a hegyekbe, hisz annyira gyönyörű. Gyorsan felkaptam a piros tornacipőmet, a hajamat összefogtam hátul egyszerű copfba, a fekete pulcsimat pedig a derekamra kötöttem.
A házat bezártam, majd a járdán várakozó Natalie-hoz mentem, és a mellette ácsorgó, számomra idegen fiúhoz. Rövid, kócos fekete haja volt, hozzáillő sötétbarna szemekkel. Tőlem egy fejjel volt mindössze magasabb, volt valamilyen keleti vonal benne.
- Zayn, had mutassam be neked Noelle-t. Noelle, ő itt Zayn, az osztálytársunk lesz szeptembertől.
Zayn szája mosolyra húzódott, ettől még helyesebbnek tűnt. Tipikus rossz fiú kisugárzása volt, amitől gondolom lányok hada omlik a karjaiba.
- Szia.-adott két puszit az arcomra
- Szia.-motyogtam neki vissza zavartan
- Indulhatunk?-szólt közbe Natalie
A városon át sétáltunk, egyenesen ki a föld útra. Innen három út vezetett. Az egyiket már ismertem a tengerparthoz és a dombokhoz, a másik kettőről viszont fogalmam sem volt merre mehetnek.
- Arra.-mutatott Zayn a jobbra vezető kacskaringós föld sávra
- A hegyekbe?-kapta felé ijedten a fejét Natalie
- Ugye, te sem hiszed el azt az ostoba mesét, amivel az öregek etetnek minket gyerekkorunk óta? - nézett rá vissza a fekete gonoszkás mosollyal az arcán
- Én ne...nem.-hárított félénken a lány
- Milyen mese?-kérdeztem közbe
- Nem hallottad még?-fordult felém ezúttal a fekete hajú
- Nem.-ráztam meg a fejemet
Időközben elindultunk az úton a hegyek közé. Zayn elmesélte, az emberek szerint él itt egy félelmetes szörny, aki rettegésben tartja a várost. Néha napján megöl 1-2 közelben legelő bárányt és embereket is ölt már meg. Néhányan látni vélték sátorozás közben, sokan keresték őt, de senki sem akadt a nyomára, hisz olyan gyors, hogy szabad szemmel alig láthatod. Több száz éves is lehet már.
- Akkor nem egy öreg embernek kellene lennie?-értünk be a fák közé
- Az ember húsától fiatalodik vissza.
- Ez felér egy gagyi vámpír sztorival.-fintorogtam
- Azért, mert ez egy hatalmas kamuparádé. A kicsiket és az olyanokat, mint Natalie,-pillantott a lányra, aki a másik oldalán sétált- meg tudják rémiszteni vele.
- Fogd be!-csapta karon indulatosan az említett
Zayn és én akaratlanul is egyszerre nevettünk fel.
Sziasztok!
Itt egy új történet, remélem tetszeni fog nektek!
Kérlek szavazz és írj kommentet, ha tetszett!
Puszi: Lily
YOU ARE READING
Szépség és a szörnyeteg (H.S.)
Fanfiction- Mutasd magad!-kiáltottam a sötét erdőnek- Ne légy gyáva!-remegett bele a hangom Nem messze tőlem megrezzentek az ágak, ágak reccsentek. Az a valami felém közeledett. Alsó ajkamba haraptam, nehogy felsikítsak ijedtemben. - Látni akartál?-állt meg...
