Szépség és a szörnyeteg (H.S.)

5. rész

Hiába bizonygattam apának, hogy valaki járt a szobámban, nem akarta elhinni. Szerinte az ablakom előtt lévő fa árnyékától ijedhettem meg. Én pedig bizton állíthatom, hogy egy embert láttam a szobámban. 

- Jó reggelt Prücsök!-köszönt rám apa mosollyal az arcán reggel

- Jó reggelt.-ásítottam

Az első utam a kávéfőzőhöz vezetett, enélkül nem tudtam volna kezdeni a napomat. Kiválasztottam a kedvenc epres kávé kapszulát, bedobtam a gépbe és vártam, hogy elinduljon. 

- Mi a mai terv?-kavargatta a saját fekete energia bombáját

- Nem tudom.-vettem le a szekrényből a kedvenc bögrémet- Fel akarom hívni Bent először is, aztán nem tudom. Neked?

- Ma a polgármesterrel találkozom, át kell beszélnünk a Városháza előtti park átalakítását. Szerintem csak késő délután jövök. Nem baj?

- Nem, el leszek, ne aggódj.

- Mit szólnál, ha a hétvégén elmennénk horgászni? Csak te meg én. Tudod, mint régen, lesátorozhatnánk.

Felcsillant a szemem a hír hallatán. Lelkesen bólogattam, miközben benyomtam a gépen az indítógombot. 

- Akkor, ezt meg is beszéltük.-bólintott

Miután apa elment dolgozni, leültem a pulthoz megírni a bevásárló listát, mire lesz szükségünk a hétvégi kiruccanásunkhoz. Gyöngybetűkkel kanyarítottam fel a szükségesnek ítélt dolgokat. Már csak az a kérdés, hogy mivel menjek be a városba. 

Közel 1 órányi készülődés után- na jó ebben benne volt a röpke tánc is, amit fésülködés közben roptam- lesiettem a lépcsőn az előszobafalon egy kocsikulcs árválkodott. Leemeltem, az emblémája le volt kopva, fogalmam sincs milyen járműhöz tartozhatott. A garázsba mentem, ahol legnagyobb elképedésemre egy Toyota Thunder terepjáró állt. A szemem könnybe lábadt, nekem ezt az autót ki kell próbálnom. Egy gyors sms-t küldtem apának, hogy elviszem a kocsit. Válaszát meg sem várva kitolattam a hatalmas autóval. 

A bevásárló központ egy tipikus amerikai áruház volt, mint amiket a filmekben láthatunk. A legutolsó parkolóhelyet sikerült elfoglalnom, roppant büszke voltam magamra, főleg a parkolási tehetségem miatt. Elsőre sikerült precízen beállnom a kijelölt helyre. 

A csomagtartóba könnyűszerrel bepakoltam, az otthoni becipekedés lesz a legrosszabb. Már előre rosszul voltam az egésztől. 

Hazafelé megláttam egy kávézót, amire pont szükségem volt, az egy hatalmas adag koffein, miután tele ettem magamat útközben az áruházban vett pékáruból. 

- Jó napot, mit adhatok a Kisasszonynak?-fogadott a mosolygós pultos fiú

A kávézó két szintből állt és egy kinti teraszból. Hosszú, fából készült pult mögött rohangáltak a felszolgálók, a kávé illata belengte az egész teret. Fából készült asztalok és székek sorakoztak vendégekre várva. A fehér szín dominált a falakon, néhány kávézásra ösztönző képpel és idézetekkel, valamint elégedett vendégek mosolyogtak vissza rám a képekről. 

- Egy Latte Macchiato-t szeretnék kérni.-mosolyogtam rá kedvesen

- Azonnal elkészítem, foglaljon helyet.

- Köszönöm.

Egy számomra szimpatikus asztalhoz ültem le, közvetlen a fal mellé. Apa sms-e most pottyant be a telefonomba.

"Nyugodtan vidd el, csak vigyázz magadra. És tankolj már meg légyszíves, otthon kifizetem. Puszi: Apa"

Örültem, hogy nem kezdett el hepciáskodni az autóval kapcsolatban, ahogy anya tette, mikor anyáskodhatnéka volt, ez pedig mindig a szakítások után történt meg. Bár ez elég ritkán esett meg. Alig foglalkozott velem világ életében. Míg másoknak ott lógott az anyjuk a nyakában, az enyém az aktuális pasijával volt elfoglalva. Nekem is hiányzott az anya, aki foglalkozik velem egy kicsit. Akivel el tudok menni kávézni, akivel el tudok menni vásárolni, de ez nekem nem adatot meg. Olyannyira elbambultam, a mosolygós pincér fiú hangja zökkentett ki.

- Itt a lattéja.-tette le elém

- Köszönöm.-dőltem hátra a székben, hogy elém tehesse a gőzölgő koffein bombát

Komótos tempóban megeszegettem a tetejéről a habot, és megiszogattam lassacskán. A telefonomon bekapcsoltam unalmamban az internetet, néhány messenger üzenet is bepottyant. A leghosszabb üzenet az otthon maradt, egyik barátnőmtől jött. Meg se nyitottam, mert tudtam, hogy elsírom magamat, ha olyat ír, márpedig Penelop értett ehhez. 

A kávézóból kilépve éreztem, hogy  határozottan jobban érzem magamat. Elmúlt a kajakómám. A következő pillanatban, viszont rajtam landolt egy jó nagy adag kávé. Automatikusan felemeltem a kezemet és értetlenül álltam az eset előtt. A hófehér toppomnak azt hiszem búcsút inthetek, de még a tornacipőm és a farmer sortom is kávés lett.