Azért gyűlölöm az egész lényedetMert megbíztam benned és szerettelek
Van, hogy felnézek, behunyom a szememÉs azt kérdezem az égtől: mi legyen?
Mond miért kellett elhitetned velemAzt hogy jó irányba fordul életem?
Szemem elé gyönyörű jövőt tártálMégis az üres mélybe taszítottál
Hibáim sora hosszú igazad van
De hiába mondom, hogy nem akartamBocsánatomat nem fogadja senki
Pedig csak annyit rontok mint mindenkiHa eszembe jut miket tettél tönkre
Megsebezted magad s mást is örökre.
Tudom, hogy nem akartál rosszat tenni
De megtörtént, most már nem számít semmi
Nem tudja senki a hátam mért görbe
Mert a szemem leszegezem a földreNem nézek az emberekre, ők se rám
Sötét folt vagyok a napfényes utcánNézed másoknak örömteli arcát
Boldogságukat szívesen ellopnádNem tudom nem is értem miért tetted
Elűzted marad mellől ki szeretettEmberek között lehajtom a fejem
Mert engem már rég nem szeret senki sem
Rám nem jóindulattal néznek másokSzemükben undort és szánalmat látok
Ridegséged miatt tartanak tőledDe gyenge vagy csak játszod az erőset
Láttam amikor letépted maszkodat Néztem ahogy megtörtél és feladtad
Odaállok a tömeg közepébeKitárt karral sírva fordulok körbe
Ismernek engem még sem ölelnek megMint a levegőn rajtam is átnéznek
Csak egy vesztes, utolsó senki vagy te Hazug, gyáva féreg nézz a szemembe!
Lassan, félve fölemeltem a fejemS a saját tekintetembe mélyedtem.
~Zs
