Ketten Egyedül

1.

-Istenem Alexa! Holnap költözöl a kollégiumba és még sehogy se állsz. 10 óra van. Mikor akartál elkezdeni bepakolni?
-Jajj anyaaa... ne reagáld már túl a dolgot! Kell 5 póló, 5 nadrág és egyéb kisebb ruhadarabok. Legfontosabb a hangszer, a telefontöltő meg a fülhallgató. Most komolyan. Mi a francért akarsz velem elvitetni egy összecsukhatós széket és egy felfújhatós matracot? Nem sátorozni megyek, hanem koliba és amúgyis, hetente haza fogok járni.
-Jó,akkor azt csinálsz, amit akarsz. Én nem fogok azzal foglalkozni hogy neked mi nem jó!-és kiment a szobámból anyu.

Éjjel, kb negyed 2kor végeztem a pakolással és úgy 2 órát tudtam aludni, mert 4óra volt az út a koliig. Nem is értem, hogy minek kell vasárnap már beköltözni. Na de mind1 is.

Reggel, azaz hajnalban bepakoltam az autóba 2 bőröndöt és indulásra kész voltam. Miután elindultunk, elővettem a telefonom, majd elkezdtem zenét hallgatni. Valamiért rossz érzés fogott el. Nem akartam otthagyni a barátaim, akikkel 8 éven keresztül boldogítottuk egymást. Néha eléggé bunkók voltak, de zömében ha tudtak, segítettek. Úgy mindenben. Szóval, kettős érzelmekkel, de végülis vidáman gondoltam vissza az előző osztályomra. Sok mindenen mentünk keresztül. Bármennyire is utáltam suliba járni, értük mindig megérte. Mi voltunk a legjobb osztály. Hmm... persze nem a viselkedésünk miatt, hanem mert azért, mert összetartóak voltunk és mindig működött a csapatmunka.
Kattogott az agyam, hogy milyen lesz az új suli, a koli, milyenek lesznek a szobatársak, a tanárok, és úgy minden.

Úgy félúton lehettünk, amikor elaludtam. Másfél óra múlva anya ébresztett, hogy megálltunk a mekinék és, hogy kérek-e valamit. A szokásos kaját választottam, Mac menü plusz-t fantával.
Miután megettem a kaját, elindítottam a Starset-My demons című számát és nézelődtem. Eszembe jutottak a régi szerelmek, az ovis házasságkötés és úgy minden, ami eddig történt velem. 20 perc múlva ráírtam az egyik osztálytársamra, Petire. Ő volt a sulis legjobb fiúbarátom. Vagyis még mindig az. (Fogjuk rá)
A beszélgetés nagyjából így nézett ki:
~Hiii! Mizujs? Hogy vagy
~Hali! Sietek, majd este beszélünk ♡
~Okay.

Na hát vele is sokra mentem. Na de mindegy is.
Elkezdtem unatkozni, ezért átnéztem a közösségi oldalaimat. Rájöttem amúgy, hogy én vagyok egyedül foreveralone-ban XD szóval bezártam minden oldalt, majd szó szerint ordibálásra lettem figyelmes.
-Alexa! Azonnal halkítsd le azt a szart! Nem elég, hogy mivel max hangerőn hallgatod, mi is halljuk, de még az ordibálásodat is el kell viselnünk!-közölte anya idegesen
Hupsz... ez ciki... túlságosan beleéltem magam a zenébe. Na mind1 😂

Megérkeztünk a kolihoz és egy csapat lány állt a kollégium ajtaja előtt. Elbúcsúztam anyuéktól, majd odamentem a lánycsapathoz. Kiderült, hogy ők is újak itt, és kísérőre várnak.
Kb 15 perc várakozás után megérkezett egy tanár, az igazgatónő és egy fiúcsapat. Elmondták, hogy a srácok eggyel felettünk járnak, szóval egy évvel idősebbek nálunk. Én egy Krisz nevű kísérő fiút kaptam, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot és sokat beszélgettünk. Ledumáltuk, hogy holnap (hétfőn, azaz suli után) elmegyünk meginni egy kávét és megismerjük egymást jobban.
Ekkor még azt hittem, hogy csak barátok lehetünk.

Hát... tévedtem