Remegek
Élnék érted de már rég meghaltam
Küzdenék bármikor de már rég feladtam
Elmosodnak a színek egybefolyik minden
Boldog leszek....Kezdem elveszteni hitem
Felhősödik alig érzem a napsütést
Csábít a végleg eltünés
Meghalt a remény nincs már tovább értelme
Élet vagy a halál valaki már léphetne
Élnék érted de már rég meghaltam
Küzdenék bármikor de már rég feladtam
Én csak létezem vagyok mint földön a kosz
Egy dallam ami ezer emléket előhoz
Nem tudom hogy lessz tovább
Nem birom már a nyomást
Mint vérző állat egyszer elfáradok
De még le nem állhatok
Én csak remegek remegek és remegek
Mint ősszel a fán a levelek
Fázok egyedül itt lent és olyan sötét van
Néha úgy érzem már testileg is meghaltam
Érzés oly ismerős érzés mint egy ismert idegen
Hogy valaki mellettem marad nem hiszem
Én csak remegek remegek és remegek
Mint ősszel a fán a levelek
Rám nem vár boldogan él amíg meg nem
Egy őszinte ölelésért eladnám a lelkem
Fáj a kezem és remegek
Mint ősszel a fákon a levelek
Vérbefordult szemekkel nézem a tükröt
Ti pedig csak vigyorogva ültök
Utálom magam utálom a világot
Utálom ki hallott utálom ki látott
Érezni akarok de nem ezt amit most
Boldog akarok lenni nem pedig rossz
Belefáradtam ebbe az egészbe
De csak akkor fogtok szeretni ha meghalok végre
Élnék érted de már rég meghaltam
Küzdenék bármikor de már rég feladtam
Én csak remegek remegek és remegek
Mint ősszel a fán a levelek
Gondolatok
Sétáltam hazafelé talán három napja
Egyszer csak hallottam...Igen ez az ő hangja
De csak káprázott a fülem nem volt ott senki
Igazából én se akartam ott lenni
Néztem a holdat és halkan énekeltem
Nem emberi nyelven magam is észre vettem
Sok zavaros gondolat egyszerre akart kijönni számon
Sikerült is de úgy hangzott mi valami zavaros álom
Rólad énekeltem ami csak jött már mondtam is
Hogy hiányzol és az életem tiszta vicc
Nem passzolunk teljesen néha csak megjátszottam magam
Sírni tudtam volna de nem mertem csak halkan
Imádtam személyiséged és külsőd egyaránt
Ámor nyila rendesen eltalált
Szemed pillantása akárcsak égő parázs
Meleg,nyugtató és nagyon csodás
Mosolyod akárcsak napnak fénye
Bárcsak örökre a szemebe égne
Hangod simogat mint lágy szellő nyár melegén
Jó lenne veled lenni mint anno az elején
Lehet már elfelejtettél de én nem foglak
Még akkor se ha mindenki ott hagy
Tudsz rólam sok dolgot amit mások mondtak
És a legtöbben igazat szóltak
Nem akartam hogy tudd ki is vagyok én
Legrosszabb dolog a föld kerekén
Utálom aki vagyok és aki leszek
De lehet a ködbe veszek és én is elmegyek
Nem marad belőlem semmi se hamu se por
Ha nevem említik azt mondják. Ki és hol?
Elfelednek akár csak egy szekrényben hagyott ruhát
Ha majd látnak szidnak akár csak egy kutyát
Hibáztam sokat tudom jól
Így is sokat kaptam a jóból
Nem tudo miért vagyok szomorú hírtelen
De majd egy rózsa terem a szívemen
Szellemlány
Hiányzol mint rózsának a nap
Lassan már semmi nem hat
Boldoggá akartalak tenni de nem ment
Ahogy látom az a vonat már elment
Sokszor néztem este az ablakot
De abba se láttam mást csak a gyönyörű arcod
Azt hittem az enyém vagy a célom megvan
Olyan lány mint te belőled csak egy van
Néztem a napot amikor lement
Elképzeltem közben fogod a kezem ez az érzés felemelt
Nélküled egyedül vagyok és nem érek semmit
Ahogy téged szeretlek úgy még nem szerettem senkit
Csak a sötétben összekuporodva várok
Úgy érzem örökké tart mint egy átok
Meghalnék érted és ha kell élnék is érted
Ne menj el fáj nélküled gyere vissza kérlek
Fáradt vagyok...Fáradt és halott
Te voltál az aki teljesen összerakott
Felkutatnám érted az egész világot
Csak azért hogy oda adjam a legszebb virágot
Sokszor mondtad csodás vagyok de nélküled nem
Csak azért hogy 1 percig lássalak eladnám a lelkem
Fázik a lelkem annak tudatában nem leszel velem soha
Fájdalmas de néha jó visszagondolni milyen a szád mosolya
Csak egy gondolat
Egy forró könnycsepp pereg arcomon
Te vagy megint minden gondolatom
Tudom hibáztam és sajnálom
Nem megyek vele semmire már látom
Próbáltam megfelelni és azt mutatni erős vagyok
Elbuktam nem ment az én hibám ezzel a tudattal halok
Hiányzol ha tudnád mennyire
Nem látok olyat mint téged senkibe
Egyedi vagy és az is maradsz számomra
Lehet a nevemre most gondolsz de csak átkozva
Süllyedek újra minden előlről kezdődik
És érzem lassan befejeződik
Kötél szorítja torkom nem ellenkezek minek?
Hiányoznék? Ugyan kinek?
Nem vagyok senki nélküled nem
Nincs értelme az életnek sem
Még várok hátha visszajössz és enyém lehetsz
Újra hallanám a hangod és mondanád mennyire szeretsz
Hiú álom ez de reményt ad
Hallgatnám mit mond az ajkad
Szeretlek és hiányzol fáj nélküled minden
Te vagy az én egyetlen kincsem
Nélküled semmim sincsen
Alig várom távozzak innen
Utálom magam akármi volt a hibám sajnálom
Nem tudom miért kell magam álltatnom
Nem jössz vissza soha már
Nekem már csak a magány jár
Mit mondjak még? Nekem te kellessz
Józan elmém lassan elvesz
Beleőrülök ebbe nem bírom elfáradtam
Legalább a csodás mosolyod láthattam
