Versek

15. London

London

Eső áztatja utcáit,
Nagy, hatalmas tornyait.
Komor az idő, ahogy az arcok is,
Nem olyanok ők, mint az itthonik.

Vízcsepp cseppen az orromra,
Egy csepp,két csepp, három csepp,
A viharnak nincs vége.
Esik az eső, de mégse.

Piros kis bódé,
Bóbiskol az utcán,
Senki nem használja,
Ezért csak ott álldogál magában.

Telefon fülke,
Oh mily csoda,
Megóvja vihartól,
A vándor nyulat.

Eső cseppen a rideg utcákon,
Gyere haza égi vándor.
Lehet máshol szebb, máshol jobb,
De csak ez itt, Magyarország.

2017.09.22