Again

-1-

- Josh! Siess! Ha ilyen lassú vagy, sosem fogunk felérni! - kiáltottam hátra nevetve.

Ő valamit motyogott az orra alatt, de megszaporázta lépteit.

- Már mindjárt ottv... - ám a mondatot nem tudtam befejezni, mert orra estem egy farönkben.  -Áu, ez nagyon fáj... - mondtam hüppögve. 

A nadrágomon keresztül elkezdtem tapogatni az ütközésem helyét. Melegséget éreztem. Josh egyből ott termett, hogy segítsen. Egyszerre nyúltunk a nadrágom szárához, hogy felhajtsuk és elállítsuk a vérzést. Amint a kezünk összeért, ő mintha megszorította volna. 

Fél óra múlva már egy bénán bekötött térddel ültem a dombon, a város felett. Josh épp teát töltött, hogy felmelegítsen vele. A Nap már lenyugvóban volt. 

Ez a kedvenc helyünk. Itt végre csak mi ketten vagyunk, és kizárhatjuk a külvilágot egy pár órára.  

- Josh! Nem ülsz mellém? - kérdeztem, mert meguntam egyedül a bámészkodást.

Rámvillantotta angyali mosolyát, és amint megfordult, a város fényei tükröződtek zöld szemében. Egyszerűen elakadt a lélegzetem. 

Nem, nem, nem! Joshua Watts! Nem teheted ezt velem.

Josh leült mellém és odanyújtotta az egyik bögrét. A kedvenc teám gőzölgött benne. 

- Gondoltam, hogy dideregni fogsz, úgyhogy jó ötlet volt, hogy elhoztam otthonról. - mondta még mindig mosolyogva.

Hiába...ismer.

- Mostmár kevésbé fáj, ugye? - pillantott rám aggodalmasan. - Mindenesetre jó nagyon estél. - nevette el magát.

Erre látványosan megsértődtem, és meglöktem a vállammal. 

- Nem vagy vicces Dr. Watts. - mondtam. - Még egy rendes kötést sem tudsz csinálni. - tört ki belőlem is a nevetés. 

Épp ledőltünk a puha fűbe az eget nézni, amikor megszólalt a telefonom. Apa neve volt a kijelzőn. Az órámra pillantottam.

- Jézusom. Már ennyi az idő? - ugrottam talpra. - Engem otthon meg fognak ölni. Azonnal haza kell mennem. - néztem Joshra. Ő csak bólintott, pontosan tudván mi a helyzet otthon. 

...........................................

Remélem tetszett Nektek ez a rész, nemsokára hozom a következőt! 

xx

miyalynn

2018.09.27