Miért Pont Ő? (\\ Dramione, Befejezett//)

(1) Egy váratlan vendég - javítva

A Háború sok embert változtatott meg, sok embert és szerettet vitt más világra. Hogy hová azt kitudja.. de köztük egy számomra fontos személyt is, Fred-et.. Nehéz volt feldolgoznom a halálát, ahogy mindenkinek aki ismerte, főleg a családjának. De ahogy telt az idő jobb lett, egy dolgot kivéve, hogy szeretett iskolánkba nem tudtam visszamenni, vagyis nem akartam. Annyi rossz emlékünk volt ott, plusz a barátaim nélkül nem akartam ott maradni. Úgy gondoltam új iskolában fejezem be a kilencedik évem. Egy év telt el mire tudtam választani és dönteni, hogy hová menjek át az utolsó évemre. Nagyon nehéz volt.. az is hogy meghozzam ezt a döntést, hiszen nem egy kicsi dologról van szó. Végül az Ilvermora esett a döntésem a négy iskola közül. Nincs a legközelebb, hiszen Amerikában van, de remélem ott újra tudok egy évre mindent kezdeni. Gyönyörű és olyan romantikus a hely és a iskola is. Erről jut eszembe, Ginny és Harry azóta is együtt vannak. Ronnal a mi kapcsolatunknak nem igen bírta ki az évet. Nem volt a legkönnyebb nekem feldolgozni, míg ő könnyen feldolgozta azt. Már talált magának új Mardekáros lány. Tökéletesen összeillenek Harry és Ron most kezdte az Auror képzést amit imádnak már most, bár nem tudja egyikőjük sem mi lesz ebből. De Harry teljesen szereti, Ron meg.. nem érdekel. Én boldog vagyok már.. jó fogalmazunk úgy, hogy jobban leszek csak kell még az idő. Ma Szeptember elseje van. Hamarosan megy a vonatom, és kezdődik az utolsó évem. Annyira várom. Kíváncsi vagyok a sulira, az iskola társaimra, hátha szerelmes leszek megint. Remélem valamennyire hasonlítani fog a Roxfortra, bár kétlem és nekem mindig is a Roxfort lesz a kedvenc. A vonat a 3/⁴-dik vágányról indul. Furcsa, mert csak egy vágányról tudtam, de lehet több van. A kocsi hamar bevitt és már mehettünk is a vonat állomásra. Időben beérünk, így van még bőven időnk búcsúzkodni a fiúktól és Ginny-től. Nagyon várom -bár ezt már mondtam-, hogy új embereket ismerhessek meg. Esetleg barátokat szerezhessek.. vagy valami olyasmit. A csapat megint itt van. Együtt, végre. Ginny , Harry, Ron és hát én.

– Annyira fogsz hiányozni Mione. Feltétlenül írj. Rendben? – kérdezi Ginny a vonat mellől. Én már felszálltam a biztonság kedvéért így egy fülkéből beszélgetek a fiúkkal és persze Ginny-vel.

– Fogok amint tudok. Sziasztok – mondom és elköszönök mikor hallom a vonat sípját, ami annyit jelent, hogy indulunk. Látom, hogy a barátaim hátrébb lépnek amit végig figyelek és integetek is.

– Szia Hermione – hallotta utoljára viszonylag halkan, mivel elindult a vonat. A vonat út nem telt nagyon izgalmasan. Pár diákkal beszélgettem csak, ők viszont elég szimpatikusak és kedvesek voltak. Azt hiszem izgalmas és jó évnek nézek elébe. Lassan oda is értünk a vég állomáshoz ahonnan egy megbűvölt hintó vitt fel a hegyre a sulihoz. Végig ámuldozva figyeltem a tájat és a sulit is. Gyönyörű, csak ez az egy szó tudja jellemezni. A bőröndöt felkapva raktam a többihez, mikor leszálltunk fent, majd indultam el lassan befelé. Útközben végig a tájat figyeltem, mivel nem tudtam betelni a látvánnyal. Valami elképesztő, már az is milyen eldugott helyen van. Nagy gondolkozásomból egy tanár hangja, majd alakja hozott vissza.

– Jó napot Mr. Granger örülök a találkozásnak. Remélem tetszeni fog az iskola és szép éve lesz. – mosolyog rám a professzor, mire én is illően köszöntöm.

– Jó napot Levander professzor. Megtudhatom esetleg kivel leszek egy szobában? – kérdezem kedvesen érdeklődve.

– Granger kisasszony magának sajnos csak egy fiút tudtunk adni. Nem tudjuk, hogyan történt ez a dolog. De minél előbb helyre próbáljuk hozni. – mondja a tanár, majd köszönti a következő tanulót. Lassan indultam el az épület felé, mikor is egy hang miatt megtorpantam. Rögtön megfordultam a hang tulajdonosát keresve, hogy jól hallottam és nem a képzeletem játszik velem.

– Mr. Malfoy. Üdvözöljük itt az Ivenmorban. Reméljük szép utolsó éve lesz. – hajol meg a tanár. Nagy szemekkel figyeltem a srácot, akit rögtön felismerek. Mégis, hogy a francba tudtunk ugyan ott kikötni? Mekkora mázli kellett ehhez. Egész biztos, hogy leütöm, ha hozzám mer szólni ebben az évben. Mérgesen és balszerencsésen fordulok vissza és indulok, meg a szobám felé. Remélhetőleg normális szoba társam lesz az a fiú.

Építő jellegű kritikát elfogadok mindig. Köszönöm, hogy elolvastad 💚

By-Yun