Ilyen nehéz a tinikor?!

2. A fiú

  ▪▪▪Payton▪▪▪

Hát igen. Ő Flynn Joel Rodney.

Mikor ideköltöztek, akkor eleinte mindig csak az utcán találkoztunk. Az elején eléggé félénkek voltunk, de hamar rájöttünk, hogy  mennyire jól elvagyunk. Mindig együtt játszottunk, amikor csak lehetett.  Ha a szüleim is megengedték, akkor átmehettem hozzá, sőt néha ott is aludhattam. Azok a régi szép idők...

Egyik nap a szüleim bejelentették hogy kistesóm érkezik. Végre legalább lesz kivel együtt sírnom... Mit ne mondjak... Nagyon vártam.... (hahaha irónia)
Így egyre többet aludtam ott Flynnéknél, mivel anyámék rengeteget jártak vizsgálatokra...

Ennek pedig nagyon örültem, mivel Flynn egész családját nagyon szeretem. A szülei Ron és Mary imádnak engem és az érzés kölcsönös. Szinte már saját lányukként tekintenek rám. Flynn bátyja, Cory nagyon jófej, olyan igazi báty. Mindig megnevettet, viccelődik és nagyon jól tud lelkizni.

Az lett a második otthonom.

Minden ott töltött este ugyanúgy telt. Kivéve egyet. Arra az egyre tisztán emlékszem.

Épp egy nagy veszekedés után történt. Egy nagy lila folttal az arcomon (amit apámnak köszönhettem) sírva mentem át Flynnékhez. A szülei épp nem voltak otthon, mivel dolgoztak. Cory a szobájában aludt, ezért halkan felmentem Flynn szobájába. Épp az építőkockákkal játszott, mikor ajtót nyitottam. Tekintetét rögtön rám szegezte és aggódva szaladt oda hozzám.
▪ Payton, mi történt veled már megint? - kérdezte.
▪ A-a-pa me-meg... - már nem tudtam befejezni, mert szoros ölelésbe vont.
▪ Ne is mondd, értem. Ma este itt alszol. - mondta határozottan, de hangjában még mindig ott bujkált az aggodalom.
▪ Re-re-rendben. - szipogtam.
▪ De mit csináltál, hogy megvert? - nézett a szemembe, de akkor vette csak észre a lila foltot - Jézusom, ez mekkorát ütött?
▪ Nagyot. És csak az egyik munkatársa húzta fel megint. - mondtam keserűen.
▪ Jézus, az apád nem normális, de megyek, megkérdezem Coryt hogy mit tegyünk az arcodra, hogy lemenjen a duzzanat.
▪ Tudom hogy nem normális... - mondtam és egy könnycsepp gördült le az ütés helyén.
▪ Jólvan. Nyugi. Nem olyan vészes a sérülés. Még így is szép vagy. Nekem így is tetszel. - mondta majd szájon puszilt, és kiment a szobából.

Szájon puszilt...

SZÁJON PUSZILT!!!

AZT MONDTA, HOGY TETSZEM NEKI!!!

Itt szerettem bele Flyinnbe.

Ott álltam a szobában ledermedve.
2 perc után nyílt az ajtó és Cory lépett be egy zacskó jéggel a kezében. Mögötte Flynn állt.
▪  Jajj te lány, már megint lesérültél?! - mondta nevetve majd a zacskót az ütés helyére helyezte.
▪ Ez nem vicces!! - és kezdtem megint sírni.
▪ Jó, nyugi! Az esküvődre már nyoma sem lesz! - mondta még mindig nevetve. Esküvő?? Akkor vettem észre, hogy Flynn csak állt az ajtóban, nem jött be.  Végig engem nézett. Egy kicsit el is pirult...

Ezt az idilli pillanatot az ajtó nyílása zavarta meg. Ron és Mary hazajött a munkából. Flynn azonnal lesietett üdvözölni a szüleit. Később aztán mi is lementünk  Coryval hozzájuk. Nagyon megilyedtek amikor meglátták a sérülésemet. Apukámra is nagyon haragudtak. Mondjuk mindig is utálták a szüleimet. De ezen már meg sem lepődök.

Később elmentünk aludni. Én a Flynn szobájában aludtam. De egész éjjel nem tudtam aludni a fiú miatt, aki tetszik. Aki nem mellesleg itt aludt tőlem 5 méternyire a szoba másik végében. Vagyis titkon reméltem hogy ő sem aludt az aznap történtek miatt. Ez később be is bizonyosodott...
▪ Alszol? - kérdezte egy kis idő után.
▪ Nem, még nem vagyok álmos. - hazudtam. Méghogy nem álmos?! Ez még viccnek is rossz volt.
▪ Akkor számoljunk bárányokat!
▪ Oké. - egyeztem bele. Majd elkezdtük hangosan számolni a bárányokat.

Egy kis idő elteltével már az igazak álmát aludtam...

Így történt, hogy alig 6 évesen megkaptam életem első csókját. Már amennyire egy szájrapuszit csóknak lehet nevezni.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is! Véleményeiteket nyugodtan fejezzétek ki kommentekben, vagy akár vote-olhattok is!

Puszi💕

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪