Én Andrea vagyok, de jobban szeretem az Andit. A bőröm (ahogy a öcsémnek is) kicsit zöldesebb a kelleténél. A szemünk felemás. A hajam vörös alapon fekete csíkos. Irtózok a bohócoktól nem tudom miért, de ez van. Eléggé hirtelen haragú vagyok. Én szoktam zenét írni és ezáltal új harcmozdulatokat is kitalálok. Mintha csak tánc lenne. Ennyit rólam
Andy volnék, azaz Andrew. De csak akkor hívnak így, ha lecsesznek, ami meg szokott történni. Villás nyelvem van. Menő, ugye? Tudom, hogy az ne is tagadd! Nincs felvágva, természetesen ilyen. Nem értem, hogy a nővérem miért nem szereti, de nem vagyunk egyformák. Az én hajam fekete alapon vörös csíkos - persze természetesen, sosem festeném be a hajam. Utálom a cicababa lányokat...brrr... kiver tőlük a frász. Én az a tipikus ''élj a mának!'' típus vagyok. Fogalmam sincs, hogy miért, de valahogy imádok rajzolni. Kikapcsol agyilag.
Miért is hasonlítunk kígyókra?
Vicces sztori, állítólag az anyánk valami drogot vett be terhesen, ami statikus anyaggal volt teletöltve. Nem nagyon bánom személy szerint, mert olyan képességeink lettek, mint a kígyóknak. Vagyis ki tudjuk akasztani az állkapcsunkat, vannak méregfogaink, marha erős a szorításunk.
Az irónia kedvéért eme hüllőkre utaló tetkóink is vannak, a bal karunkon (egy lefele kanyargó nálam, Andynek pedig pikkelyek). Mondom, csak poénból csináltattuk.
Hogy hogyan lettünk gyilkosok? És hogy, hogy kerültünk a Pastákhoz? Hmmm...hosszú sztori...
YOU ARE READING
A creepypasták pokla
Mystery / ThrillerAndrea és Andrew Piton nem mindennapi ikrek. Ugyanis sok születési rendellenességgel és még mutációval születtek. A szüleik árvaházba adták őket, így nem tudnak semmit róluk. Egy tinik körében népszerű zenekar fogadta őket örökbe. De ők sem olyanok...
