Szárnyaló vágyak

Jungkook egy angyal,aki szereti nézni az embereket,hogy mit csinálnak és mivel töltik napjaikat. Kook más,mint a többi angyal.Mindenben.Ő nem vonzódik a saját fajához.Inkább az embereket szereti.Ő ezért is különc. Az angyal világban pont ezért van csak egy barátja,Taehyung. Ugyan olyanok,nem különböznek semmiben.
Egy napon amikor Kook az utcán sétáló embereket nézi,észre vesz valakit.Kisebb,mint ő,nem lehetett nagyobb 170cm-nél. Haja szőke volt,kék szaggatott farmer és egy fekete pulcsi volt rajta,valamint egy sapka.
   

Kook szemszöge
Istenem,milyen helyes.Azok a vékony és szexi lábak és az a gyönyörű fehér bőre,ami olyan mintha porcelán lenne.De....én angyal vagyok,szóval nem szabad bele szeretnem egy halandóba.Viszont már túl késő...sajnos már megtörtént aminek nem kellett volna.
Ő nem láthat engem,csak akkor ha azt én is úgy akarom.Én szeretném ha észrevenne,tehát emberi alakot öltök és megismerkedek vele.Már meg is van a tervem.Csak ne tudja meg a többi angyal mire is készülök,mert ez tilos lenne.
-Baszkiii,nem tudsz vigyázni?!-förmedt rám,miután neki mentem és a kezemben lévő kávé a pulcsijára ömlött.
-Jézusom,annyira sajnálom.Hogyan tehetném jóvá?-kérdeztem és próbáltam letörölni pulcsijáról a folyadékot,de csak jobban szétkentem.
-Nem kell semmit sem csinálnod,csak menj el.-kiabálta,mire kicsit összerezzentem,nem hittem volna,hogy ilyen.Azonban nem mindenki lehet kedves.Jogos,hogy mérges épp most öntöttem le.
-De...kérlek....-fordult volna meg,de megfogtam pulcsiját karjánál.-Kérlek szépen...-kérleltem tovább.
-Figyelj...-fordult vissza,de én nem még mindig fogtam felsőjét.-Nem tudom ki vagy és,hogy miért akarsz nekem segíteni...de ha neked így jobb lesz akkor legyen.
-K-komolyan mondod?-kezdtem el dadogni.El sem hiszem,hogy sikerült.Talán mégis kedves ember.
-Persze.Na és,hogy akarsz segíteni?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Hát...nem is tudom.Oda adom a kabátom...addig míg haza érsz,hogy nem látszódjon a folt.
-És akkor veled mi lesz?
-Van rajtam még egy póló.-ezzel le vettem és át nyújtottam neki bőr kabátom.
-Köszönöm.-vette fel.Mit ne mondjak,ki baszott jól nézett ki.Jut is eszembe...baszkiii nincs lakásom,nem tudok hova menni...ha megkérem őt,hogy egy ideig nála lakhatnék e megengedné?Hát...egy próbát megér.
-Ömm...kérdezhetek valamit?-hajtottam le fejem és a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Kérdezz-mondta.
-Szóval...fogalmam nincs,hogy kérdezzem meg...
-Bökd már ki végre.-vágott szavamba.
-A-azért siettem ennyire és öntöttelek le,mert összevesztem a szüleimmel és nem vettelek észre idegességemben.Nem szeretnék hazamenni,és....és nincs hova mennem,szóval csak azt akarom kérni,hogy esetleg...
-Azt akarod kérni,hogy nálam aludhass,igaz?-vágott ismét szavamba.
-Igen.- muszáj volt kitalálnom valamit vagy itt hagy és nem látom többé.
-Hmm...gondolkozott el.-Jól van,legyen.Végül is csak nem okozhatsz semmi bajt.
-T-tényleg megengeded?K-köszönöm-csillantak fel szemeim.
-Persze most mondtam.-nevetett fel.-Gyere.-mondta és elindult én pedig követtem.
Legalább 20 percig sétáltunk,míg nem meg álltunk egy csodás ház előtt.