Szárnyaló vágyak

Yoongi szemszöge

Szép lassan sétálok haza felé, élvezve a kellemes tavaszi időjárást. A napom nem is lehetne jobb, ugyanis ma szakítottam a barátnőmmel. El mondtam neki nyugodtan mindent, hogy elegem van már a hisztijeiből és a folytonos féltékenykedéséből amik alaptalanok. Fél évet voltam vele a szüleim parancsa alapján. De most közöltem, hogy vége és be valottam nekik, hogy a saját nememhez vonzódom. Éppen ez miatt tartok most az új lakásom felé. Tudtam, hogy ez lesz de nem bánom, így legalább szabad vagyok, akkor zenélek amikor akarok és nem fognak bele szólni. Nem mintha eddig hallgattam volna rájuk, folyamatosan jelentkeztem ügynökségekhez a szüleim tudta nélkül. Hisz amiről nem tudnak az nem fáj nekik. Még nem volt szerencsém, de nem fogom feladni. A nyugodt sétámat meg zavarja egy srác, de nem is akárhogy. LE ÖNTÖTT KÁVÉVAL. A KEDVENC PULCSIMAT. Nem baj majd veszek másikat vagy elviszem a mosodába, végülis megtehetem hisz gazdag családból származom.

-Baszkii nem tudsz vigyázni?! -förmedtem rá, mire kicsit megijedt szegény. Most, hogy így megnézem... nem néz ki rosszul. Aranyos, ártatlan fiúnak néz ki.

-Jézusom annyira sajnálom. Hogyan tehetném jóvá? -kérdezte és közben a pulcsimról próbálta le törölni a kávét több-kevesebb sikerrel.

-Nem kell semmit sem csinálnod csak menj el. -kiabáltam rá mire ismét összerezzent, én pedig kezdtem kicsit meg sajnálni. Nem kéne így bánnom vele.

- De....kérlek... - kezdte el de én már menni akartam, mit meg akadályozott azzal, hogy a pulcsim megfogta ezzel engem arra késztetve, hogy rá figyeljek és ne tudják el menni. - Kérlek...-könyörgött tovább.

- Figyelj... -fordultam meg - Nem tudom, hogy ki vagy és hogy miért akarsz nekem segíteni... de ha neked így jobb akkor legyen. - olyan aranyos, van valami különleges kisugárzása. Meg szeretném őt ismerni amennyire csak lehet.

- K-komolyan m-mondod? - dadog. Milyen édes még így is.

- Persze. Na és, hogy akarsz segíteni? - vontam fel szemöldököm várva válaszára. - Hát... nem is tudom... oda adom a kabátom...

- És akkor veled mi lesz?

- Van rajtam még egy póló. - ezzel le vette bőr kabátját és át nyújtotta. Ez a srác...tényleg nagyon jól néz ki, magasabb nálam, vékony, izmos és gyönyörű az arca pont, mint a mosolya...megőrít.

- Köszönöm. -vettem fel a dzsekit, ami kicsit nagy volt rám, de sebaj. A lényeg hogy jó illata van.

- Öhm... kérdezhetek valamit? - hajtotta le a fejét,hogy a földet nézze helyettem.

- Kérdezz.

- Szóval... fogalmam sincs, hogy kérdezzem meg.

- Bökd már ki végre. - vágtam szavába.

- A - azért siettem ennyire és öntöttelek le, mert összevesztem a szüleimmel és nem vettelek észre. Nem szeretnék hazamenni, és.. nincs hova mennem, szóval csak azt akartam kérni, hogy esetleg...

- Nálam akarsz aludni, igaz? - vágtam ismét szavába. Olyan ártatlan ez a fiú. De min veszhetett össze a szüleivel?

- Igen. - a fejét még mindig nem emelte fel. Úgy viselkedik mintha titkolna vagy szégyelne valamit.

- Hmm... jól van legyen. Végül is csak nem okozhatsz semmi bajt. - itt az alkalom, hogy jobban megismerjem.

- Tényleg meg engeded?K-köszönöm. - csillantak fel szemei és meg villantotta gyönyörű nyuszi mosolyát.