Ezernyi csillag alatt

1.Ki a barát?

Ma szomorú vagyok. Oké mindig szomorú vagyok de ma jobban mint máskor. Nem tudom miért meg nem is érdekel de szomorú vagyok. Napok óta az vagyok és már elegem van, nagyon elegem van. Régen én voltam a világ legvidámabb ember a földön. Senki se szomoritott meg. Mindig boldog voltam. Amíg nem ismertem meg a fájdalmat és a szenvedés 3 hónap ezelőtt. Pont ma 3 hónap ezelőtt. Egy szerdai  napon történt. Iskolába voltam (nagyon meglepő😒) és éppen kémia órán voltam mikor az osztálytarsam Peti oda dobott hozzám egy üzenetet. Ne nézz így. Kémia óra volt mit kellet volna csinálnom? Az a lényeg hogy amikor csoda módon elkaptam a levelet elolvastam. Az volt oda írva:
-Dani, ma suli után ki jössz a térre?
Természetesen nem mondhatam nemet, mert eleve nem vagyok jóba a fiúkkal, általaban a lányokkal vagy Andrással szoktam lógni, ami annyira nem rossz hiszen a fiúk kicsit pervezek meg bunkó, szóval ja a lányokhoz fordultam inkább mint hogy olyan legyek mint Bendi. Bendi az osztály különce,senkivel nem beszél meg nem evett semmit (pedig nem vékony) . Különös gyerek. 7 éve ismerjük egymást az általános miatt és egyszer sem láttam enni. Vissza térve a témához:ha nemet mondok rosszabb lesz minden. Vissza dobom az üzit az igen szóval és vissza dobom. Természetesen Petra aki olyan mint a tanár helyettese beköp engem. Nyilván való. De meg szoktam hogy én szívom ki mindennek a levét. De általában nem kapok nagy lecseszést mert jó jegyeim miatt. Tanítás után ebédeltem a menzán, természetesen a kaja ehetetlen volt(hajszál volt a sült krumpliban, vagyis abba a krumpliban aminek spagetti íze volt), azután elindultam a térre. Amikor oda értem nem volt ott senki ezért leültem a padra és vártam. 5 perc azután hogy leültem volna Petit megláttam. Marci és ott volt, Joci és Rini sem maradt ki. Kicsit ilyesztő volt. Felálltam és közelebb mentem hozzájuk. Peti nem vágott valami jó fejlett. Ilyesztő volt. Amikor már egészen közel volt hozzám megkötött, nem barátilag olyan erősen hölgy a földre estem le. Próbáltam lassan hátrálni nem nem ment körbe vettek. El kezdtek rugdosni és köpködni közbe ily szóltak:
-Buzi, hol vannak most a lányok?
-Azt hitted bárki barátkozik fog majd veled?
És ily folytatták. Kezdtem elvesziteni az eszmémet. Mindenem fájt. Láttam messziről egy alakot. Fogott egy követ és megdobta a fiúkat aztán elbujt. Nem láttam jól ki volt, de a fiúk se miközben ők nem nézte ki volt volt annyi időm hogy elfussam. Gyors voltam. Párszor megfordultam és otthon voltam. Otthon egy másik nagy meglepetést várt rám