The Sidelines » Stiles Stilinski [book one]

2. Fejezet - Új lányok és lacrosse

Sawyer szemszöge:

          "If you could see that I'm the one who understand you! Been here all along, so why can't you see? You belong with m-" rácsaptam az ébresztőre, hogy leállítsam Taylor Swift slágerét. Igazából elég depresszív hatású, hogy a 'You Belong with Me' mennyire összefoglalja az életemet. Végül úgy döntöttem, hogy felkelek és lefürdök, mielőtt felvenném a krémszínű pulcsimat amit a fekete skater szoknyámmal párosítok, a hajamat pedig kiengedve hagytam, a természetes hullámaiban. Csak kevés sminket használtam, mindössze szempillaspirált és szõlõzsírt, majd türelmesen vártam Stilesra, hogy felvegyen a Jeep-jével. Meghallottam az összetéveszthetetlen dudát, és már szaladtam is kifelé, majdnem elfelejtve a csizmámat. Majdnem. Stiles egész úton ideges volt, jobban, mint általában, és amikor megálltunk, õ azonnal kiszállt, hogy megkeresse Scottot.

- Hé, megvárnál, Stiles? - kiáltottam utána, miközben igyekeztem lépést tartani vele, õ azonban már Scottot vallatta valamirõl.

- Mit hagytam ki?

- Scottot megharapták az erdõben tegnap este - válaszolta Stiles izgatottan.

- Micsoda? - kérdeztem.

- Sötét volt, de szerintem egy farkas tette - mondta Scott.

- Nem, nem így volt - vetette el az ötletet Stiles.

- Nos én farkas üvöltést hallottam - felelte Scott egy kicsit bizonytalanul.

- Nem, nem hallottál - szóltam közbe.

- Honnan tudhatnátok ti, hogy én mit hallottam? - mondta Scott kifejezéstelen arccal, kicsit már feszülten.

- Azért, mert 60 éve nincs farkas Kaliforniában - válaszolta Stiles, mintha egy kétéveshez beszélne.

- Ha nem hisztek nekem a farkasokról, akkor bizonyára akkor sem fogtok hinni nekem, ha elmondom, hogy megtaláltam a hullát - jelentette ki boldogan Scott. Fiúk, gondoltam szemforgatva.

- Komolyan? Ez tényleg a legjobb dolog, ami valaha is történt Beacon Hills-ben, mióta - fejét hirtelen a vörösesszõke lány felé fordította, aki büszkén illegetve magát haladt az iskola felé. - Lydia Martin megszületett. Hé, Lydia, úgy néz- ki, hogy szándékosan nem figyelsz rám - teljesen lesújtotta, ahogy a lány totál keresztül nézett rajta, míg ő hozzá beszélt. A szívem összeszorult egy picit a lány iránt táplált érzései miatt. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy már nyolc éve, és ez sosem lesz könnyebb.

- Most mennem kell, késõbb találkozunk - lehajtott fejjel tulajdonképpen elsprinteltem tõlük. Igaz, az elsõ órám - angol - velük lett volna, mégis volt egy kis idõm, hogy összekapjam magam. Megszólalt a csengõ, jelezve, hogy ideje órára menni. Ne gondolj Stilesra Lydiával. Ne gondolj Stilesra Lydiával, kántáltam magamban, miközben a terem felé sétáltam. Bementem, és leültem Scott mellé, így pont Stiles mögé kerültem. Személy szerint imádtam ezt a helyet, mert innen úgy bámulhattam Stilest, hogy õ nem is tudott róla.

- Mindenki tudja, hogy tegnap gyilkosság történt, de a rendõrség már õrizetbe vette a gyanúsítottat, szóval a figyelmeteket nyugodtan az elõttetek lévõ tantervre fordíthatjátok - mondta kedvenc unalmas tanárunk monoton hangnemben. Ekkor azonban egy nagyon csinos, göndör sötétbarna hajú, sápadt lány lépett be a terembe, egy kicsit elkésve.

- Ó, és megérkezett az új diákunk, Allison Argent - õ a Scott mögötti üres szék felé sétált, és a srác máris stírölte õt. Ó, bejön neki. Scott hátrafordult és egy tollat adott neki, valamilyen másféle szándékkal, mire Allison megdöbbenten bámulta a kölcsönbe kapott tárgyat.