Pont Azért

10. Rész

Fáradt vagyok, lehet többet kellett volna aludnom. Bár ez szinte lehetetlen lett volna Vernon mellett, legalábbis az biztos, hogy rendesen kipihenjem magam. Gyomorgörccsel a hasadban képtelenség az alvás. Pedig mások mindig mondják, hogy a szerelmed mellett nyugovóra térni a legjobb a világon, de ha ilyen ez a bizonyos legjobb érzés, akkor mi soha nem fogunk egymás karjaiban pihenni. Ahogy engem szorosan magához vonva ölelt, egy pillanatra sem elengedve és akárhányszor nyakamba szuszogott, engem kirázott a hideg... Nem azt mondom, hogy rossz volt, sőt felettébb kellemes. De egy leírhatatlan és elmagyarázhatatlan emóció kerített hatalmába, ami kitartóan mellettem maradt egész éjszaka. Talán izgalom... Igazság szerint tényleg nem tudom megmondani minek nevezzem.

Így hát nem maradt más, akkor is, pont úgy mint most, nem hagytak nyugodni a gondolataim. Minden eszembe jutott, de szószerint minden apró kis dolog.

Ha Vernon úgy halad mint eddig, akkor holnap már el fog csattani az első csókunk?

Hogy az Istenbe kell csókolózni?

Ki dönti el, mi az hogy "jól csókolni"?

Vajon neki már megvolt az első csókja?

Milyen hülye szó ez a "csók".

A többi tag túl van már ezen? Najó, szinte biztos, hogy nem. Ha már a többiek...

Mi lesz a JunHao számmal?

Minghao hyung miért olyan távolságtartó Junnal?

Lehet idegesíti?

Joshuanak mi lehet a véleménye a nemi identitásról?

Woozi örök életére törpe marad?

Ilyen és ezekhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, amikor a tömérdeknyi gondolat közül egy, a csuklómat szorongató kéz rántott ki.

Egy-két pislogás után realizálódott bennem a szituáció: még mindig tart a koncert, kérdésekre válaszol a csapat.

A kéz tulajdonosa Vernon, aki éppen a színpad elejére rángat maga mellé, miközben a többiek, mint ahogy én is, érdeklődve figyelik az eseményeket.

Elől megállva rám mosolygott, majd a másik kezében tartott mikrofont szájához emelte.

- Tehát a kedvenc részem Seungkwanon...- időm sem volt felfogni szavait, máris megfordított, majd pár pillantra rá tenyerét hátsómon éreztem. Szemeim tányér méretűre kerekedtek és kérdőn pillantottam Vernon felé, aki Seungcheol hyunggal pacsizott le éppen, majd leült az egyik székre.

Még mindig teljesen lefagyva vánszorogtam én is oda eddigi helyemhez, miközben a közönség továbbra is Vernon kis akcióján szórakozott.

A koncert után én voltam az első, aki lerohant a színpadról, lezuhanyzott és átöltözött, majd kimentem és leültem az épület melletti egyik padra.

Magam elé meredve agyaltam azon, hogy mégis mi a francért tette ezt. Valakinek ez biztos nagy bók, de én inkább éreztem szégyent, mint sem büszkeséget.

- Szia!- ült le mellém Vernon fellépő ruhájában.- Tudtad, hogy ez a kedvenc részem rajtad? Vagyis inkább úgy mondom, hogy ez is.- lökött meg vállával szórakozottan.

- El kéne menned zuhanyozni.- hagytam figyelmen kívül kérdését duzzogva.

- Naa mi a baj?- hajolt előre, hogy láthassa arcomat.

- Semmi.

- De nekem elmondhatod.- karolta át vállamat, majd fejét az enyémnek döntötte.

- Jó, ha ennyire akarod.- csattantam fel karját lesöpörve magamról.- Elég szarul esett, hogy ahelyett hogy az arcom, a szemem vagy tudom is én melyik testrészem lenne a kedvenced rajtam, kijelentetted, hogy neked márpedig a seggem tetszik annyira. Lehet ez valakinek óriási nagy dicséret és örül neki, én viszont egyáltalán nem. Inkább érzem úgy magam, mint valami kis jelentéktelen porszemecske, aki ribancnak állt és nincs rajta olyan, ami említésre méltó lenne, így maradnak az ilyen alkat kérdése dolgok. Nem akarok sem jelentéktelen, sem pedig porszem lenni, ribanc meg aztán főleg nem.- halkultam el monológom végére.

Vernon nagyokat pislogva figyelt, majd pár perc múlva felbátorodva ő is belekezdett.

- Akkor ha már itt tartunk, tudnod kell, hogy ezt nem így akartam. Jó, basszus, igazából rohadtul félek.- fakadt ki ő is, amin nem kicsit lepődtem meg.- Amikor megkaptam ezt a kérdést örültem neki, mert azt gondoltam magamban, hogy majd agyon dicsérlek. Elmondom azt, hogy milyen szép a szemed, hogy a mosolyodért konkrétan bármit megadnék, hogy imádom amikor ki van pirulva az arcod, hogy legszívesebben mindig a kezedet fognám, hogy ha szeretnéd ha nem, mindig összeborzolnám a hajad. Részben ezért is szeretem nézni, amikor alszol, akkor bármiféle bűntudat nélkül láthatlak kócosan.- nevetett fel halkan.- Tehát eleinte úgy voltam vele, hogy elmondom az igazat. De aztán megijedtem. És ez volt a hirtelen ötlet. Sajnálom.- nézett mélyen a szemembe ujjait piszkálva, pont mint egy gyerek, aki az anyukájától kér bocsánatot.

- Mitől ijedtél meg?- kérdeztem kíváncsian.

- Nem is tudom. Féltem és még mindig tartok attól, hogy megszerzem a 10 pontot, megkapom a jutalmam és ennyi. Hogy nem fogunk összejönni, nem leszünk majd olyan mint egy pár és hogy kiderül, hogy te egész végig csak teszteltél.- mondta cipőjét fixírozva szomorúan.

- Komolyan kinéznéd belőlem, hogy a saját szórakoztatásom miatt találtam ki ezt az egészet?- emeltem fel fejét álla alá nyúlva.
- Igaz... A másik dolog, ami valójában a fő ok volt, ami miatt nagyon berezeltem az az, hogy... Hogy én még nem... Én még nem csókolóztam. És félek attól, hogy elrontom vagy rosszul csinálom... Azt se tudom, hogyan kell.- dadogott száját rágcsálva.

- Hát akkor ezt együtt fogjuk kitapasztalni.- jöttem zavarba a ténytől, miszerint az első csókom mostmár szinte biztos, hogy Vernonnal lesz és hogy neki is én leszek az első ilyen ügyben.

- Te sem?- csodálkozott, mire én csak  a fejemet ráztam.- Hűha... Együtt fogjuk elbénázni.- nevetett fel hajába túrva.

- Igen, szép emlék lesz.- vigyorodtam el.- Majd a tizediknél felidézzük milyen szerencsétlenek voltunk.- jelentettem ki, hogy biztosítsam arról: én is pontosan ugyanannyira komolyan gondoltam, mint ő és hogy többet látok a kapcsolatunkba egyetlen egy csóknál.

Figyeltem arcát, ahogy először még kis zavartsággal, majd később inkább zavarodottsággal, némi vággyal és kíváncsisággal egyre csak közeledik felém. Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy most hagyjam-e vagy húzodjak el, de volt valaki, aki segített nekem ebben a kérdésben.

- Sziasztok! Oh, bocsánat! Megzavartam valamit?- rontott ki az épületből DK, majd Vernonra pillantva elkerekedtek a szemei.- Te még mindig a fellépő cuccodban vagy?!? Húzz azonnal készülődni! Francba, pedig már azt hittem mehetünk.- hisztizett toporzékolva.

- Mehettek nyugodtan, megvárom Vernont és majd együtt megyünk vissza.- mondtam és már lökdöstem is befelé az imént említettet.

Mikor beértünk és már mindenki elment Vernon hirtelen a nyakamba ugrott.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ölelgetett és puszilgatott.- Azt hittem, hogy megölnek.- röhögött fel.

- Nincs mit, de tényleg haladj!- utasítottam.

- Igenis!- tisztelgett, majd elszaladt a zuhanyzók felé.

Furcsa belegondolni, ha hyung nem jön ki, akkor már lehet mindketten túl lettünk volna azon a bizonyos első csókon.