- Miért csinálod ezt velem?
- Mert már megint minden fontosabb, mint én! - viharzottam be a lakásba, magam mögött becsapva az ajtót.
- Hát te tiszta hülye vagy... - nyitotta ki az ajtót a vizes esernyővel a kezében, amit letett a szőnyegre, kibújt a cipőjéből és levetette a kabátját.
- Megint csak ezt tudod mondani? Igen, valóban, lehet, hogy az vagyok, de én legalább szeretlek! - vágtam a fejéhez, majd leültem a kanapéra és felvettem a szemkontaktust.
-Szerinted én nem szeretlek? - a hangja elhalkult, ahogyan hosszan nézett rám. Azon kaptam magam, hogy elmélyülök a gyönyörű barna szemeiben.
- Nem tudom. Jelenleg nemtudok rajtad kiigazodni. - morogtam. Az ablak felé fordultam, és néztem az esőcseppeket.
- Három háztömböt jöttünk egymástól húsz méterre, csak azért, mert megnéztem, hogy ki hívott, és nem figyeltem rád fél percig. - sóhajtotta.
- De az igenis fontos fél perc volt a történetemben! -kukacoskodtam.
- Jó, figyelj. Én elmentem a konyhába,
ha befejezted a hisztit, várlak. - mondta, és azzal eltűnt az ajtó mögött.
*****
Én csak ültem ott, a világos nappaliban, hallgattam az esőcseppek kopogását az ablakon, majd úgy döntöttem, hasznossá teszem magam én is, és pakolni kezdtem. Így legalább - gondoltam - talán lenyugodok. Az esernyőket összecsuktam, felmostam, elpakoltam a jegyzeteimet, valamint elindítottam egy adag mosást. Mivel még csak fél nyolc múlt, bőven volt időm rendberakni magamat is, amíg elkészült a vacsora. Így hát a fürdőszoba felé vettem az irányt, forró vizet engedtem a kádba, és meggyújtottam néhány gyertyát. Hallottam, ahogy kint elindul egy kellemes zene a lejátszóból. Halkan hozzám is behallatszódott, ezért úgy döntöttem, megajándékozom magamat egy kis pihenéssel ez után az esős nap után.
YOU ARE READING
Esernyő
Romance"...Én csak ültem ott, a világos nappaliban, hallgattam az esőcseppek kopogását az ablakon..." Történet egy lányról és egy fiúról, valahol a világban, akik feltétel nélkül szeretik egymást és valósággal izzik közöttük a levegő. Na de hogy kerül a ké...
