Egy bomba robbant a szívemben.
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, mit sem várva,
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
S telt vele a csillogó este,
Ezrek, és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre.
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!
Egy autó oldalán fityegtem,
És nem hittem a szememnek!
Rendőr sehol, a házak tövéből
Asszonyok, lányok integettek.
RUSZKIK HAZA!-dörrent az orkán.
SZTÁLINT LEDÖNTJÜK!-dübörögtek,
Torok kiáltott, a jelszavak meg mennydörögtek.
Százfejű szörnyek mesévé váltak,
A provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
Akik előtt tapsoltak egykor.
Álltak és néztek várakozva;
Ezer és ezer, százezer sor.
Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész; orkán ült a tájra.
A magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztolyok kékes lángja.
Motorok zúgtak: erőlködtek
Megingott végre a Gyalázat!
LEDÖNTÖTTÜK A SZTÁLIN SZOBROT!
-verték, döngették a vázat.
A RÁDIÓHOZ, STÚDIÓBA!
VESSZEN GERŐ, A GAZ ÁRULÓ!
A magasságban véres
útjára indult száz golyó.
Én is rohantam. És jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren;
Igaz, és bátor magyarok.
És sztrájk is indult: árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnapra vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!
Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
ország-világ történetében.
Szabadságunkat marokra fogtuk,
Új eszme ragyog fenn az égen!
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet;
SZABAD OKTÓBER 23!
