Szívtelen Szerelmes

Byul - Őszinteség

Igaz, aludtam aznap vagy tizenkét órát, de a fáradtság valahogy úgy húzta le a vállaimat, hogy azt éreztem, semmi mást nem tudnék csinálni, csak feküdni egész nap. Ahogy felértem a lakásomhoz és komótosan elkezdtem kikeresni a kulcsaimat a táskámból, már el is terveztem, hogy aznap nem fogok se tanulni, se dolgozni, csak pihenni. Mivel az utóbbi napokban minden feszültséget és fájdalmat kiadtam magamból, ami egyelőre a felszínre került, nem kellett kötelességekbe fojtanom a kínzó érzéseket, amik fel akartak törni amikor egyedül voltam. Így, tiszta lélekkel és nyugodt elmével léptem át a küszöböt, de a látvány, ami fogadott annyira megdöbbentett, hogy minden addigi kellemes gondolatom elporladt, hogy át tudja adni a helyét a negatívaknak, amik egész előző éjszaka kísértettek engem.

- Minjae... mit csinálsz itt? – nyögtem ki nagy sokára, mikor már egy ideje egymást néztük mozdulatlanul.

A lány nyugodtan ült az íróasztalánál és annak ellenére, hogy látszott, hogy az éjszaka kisírta a szemeit, meglepően higgadt arckifejezést tudott magára ölteni. Keresztbe tett lábai fölött az ujjai közt egy fekete toll fénylett, de miután akaratlanul is kiesett a kezemből a kulcsom és csattanva landolt a földön, letette a tárgyat. Gyorsan felkaptam és hevesebben mint akartam, lecsaptam a polcra a csörgő fémkarikával összefogott eszközöket, majd lerúgva a cipőimet, odasiettem hozzá, félve kitárva a karjaimat, remélve, hogy kiengesztelhetem őt egy kicsit. Még mindig hűvös tekintettel nézett rám, de mikor közel értem hozzá, mintha egy pillanatra megrepedt volna a jég sötétbarna szemeiben és vággyal teli melegség költözött bele, amitől úgy tűnt, még mindig ugyanúgy vágyik a szeretetre, a történtek után is. Jó jelnek tekintettem, hogy nem veszítette el a teljes bizalmát az emberekben. Ahogy meleg ölelésembe bújt, éreztem rajta, hogy megszorítja a törzsemet és vesz egy mély levegőt. A megkönnyebbülés, amit akkor éreztem, semmihez sem volt fogható, amit addig átéltem egész életemben. Hihetetlenül boldog voltam, hogy a legjobb barátnőm ezek után is képes volt ilyen kedvesen fordulni felém.

- Tudom, hogy már nem itt lakom, de látni akartalak. Vagyis írni egy levelet, ha nem értél volna haza ilyen korán. Azt hittem Yoonginál maradsz – mormolta szomorkásan és az utolsó mondatára eltolt magától.

- Minae... nem így akartam, hogy megtudd – nyögtem ki nagy nehezen és átkoztam saját magamat, hogy nem tudtam ennél értelmesebbet mondani neki.

Láttam rajta mennyire le volt törve és milyen nehéz dolgokon mehetett ő is keresztül, ezért a lehető leggyengédebb akartam vele lenni, visszaállítva az egyensúlyt a tegnapi agresszív viselkedésem után.

- Mikor akartad elmondani? – kérdezte csendesen és ezzel megfogott.

Nyeltem egy nagyot, a tenyerem izzadni kezdett.

- Szerintem jobb lenne, ha leülnénk, ehhez kicsit több idő kell, hogy el tudjam magyarázni neked rendesen – rebbent idegesen ide-oda a szemem a szobában, majd megakadt a lány üres íróasztalán, amit akkor ürített ki, amikor elköltözött, de most mégis akadt rajta egy teleírt fehér papír és a fekete toll.

Megpróbáltam ignorálni az idegen tárgyakat, pedig furdalta az oldalamat a kíváncsiság, de tudtam, hogy ha tisztázzuk ezt az egészet, akkor úgy is kiderül. Minjae tétován bólintott, majd megfordult és megkerülve a dohányzóasztalkát a kanapéra ült, hogy kényelembe helyezze magát, de látszódott a testtartásán, hogy egy kicsit feszült. Letelepedtem mellé és előre támaszkodva a térdeimre, megpróbáltam összeszedni magamat, hogy legyen erőm elmondani neki a teljes igazságot.

- Minae – kezdtem bele megakadva már az elején, mire éreztem, hogy az ujjai külső felével puhán megsimogatja az oldalamat biztatás gyanánt. – Azon az éjszakán én nagyon kétségbeesett voltam. Yoongi is össze volt törve, mert azt érezte, nem szereted – néztem rá, de a tekintete ugyanolyan, kissé kifejezéstelen maradt. – Azt hitte elutasítottad. Tudod milyen nehéz lehetett ez neki? Ah mindegy is, nem bűntudatot szeretnék benned szítani, elvégre én vagyok az, aki itt hibázott. Mármint én is – helyesbítettem. – Lehet, hogy nem tudod miken ment keresztül Yoongi, de nagyon nagy szüksége volt a szeretetedre neki is.