𝗦𝘇𝗶𝘃á𝗿𝘃á𝗻𝘆 𝗮 𝘃𝗶𝗵𝗮𝗿𝗯𝗮𝗻 [Haikyuu!! ff]

*1*

Utálom.

Utálom az életem.

A családom.

A barátaim.

Mindenem.

Utálom azt az embert, aki vagyok. Aki pár éve lettem.

Így vissza gondolva elég naiv kisfiú voltam, aki reménytelen álmokat kergeett, és fűtötte az az undorítóan erős lelkesedés.

De legalább voltak álmaim.

Voltak céljaim, érzéseim, eredményeim.

És most mim van?

Semmim. Egy senki vagyok, egy nagy nulla.

Mit értem el az utóbbi pár évben?

Mit tettem, amivel jutottam volna egyről a kettőre?

Milyen sikereket értem el?

Természetesen semmilyent. Nem csináltam szart se, így nem is értem el semmit.

Végül is, minek bármit is tenni, ha az úgy sem lesz jó?

Ha úgy sem lesz elég?

Ha úgy sem leszek elég?

Ch, naiv kisfiú.

Mit is hittél? Hogy majd sikeres leszel?

Hogy majd minden simán fog menni, és se perc alatt túllépsz a problémákon?

Hülye voltál.

És még az is vagy.

Épp ezért utálom magam.

Mindent utálok, ami velem kapcsolatos.

Utálom.

~~~~~~~~~~~~~

Nekem te több vagy, mint elég.
Nekem te nem vagy senki.
Nem vagy nulla.
Nekem te vagy a mindenem.

Ja, szóval ma is jó hangulatban vagyok:)