Telken (puf)

Telken

- Tudod, ez olyan romantikus, és eszményi. - mondta álmodozva Csele, Csónakos pedig megvetően felhorkantott.
- Micsoda? Hogy a kutyaszart szedegetem a kerítés mentén? 
- Ne légy már ilyen közönséges. - Csele megbotránkozva rázta a fejét, és olyan arcot vágott, mintha Csónakos a legmélyebb érzelmeiben sértette volna meg. (Ami -egyébként talán így is volt.)
A nyaraló az öreg Janóé egyébként, - meglehetősen felvitte az Isten a dolgát, mióta házmester lett, és gazdag özvegyaszonyt szerzett feleségül - de miután már nem mozgott olyan virgoncan, mint húszéves korában, ezért egy kis tavaszi kertrendezgetésért cserébe a fiúk szinte korlátlanul kisajátíthatták a telket. 
Csak hát, a melót ugye el kellett végezni. 
Csele egyébként lestoppolta a rózsabokrok gondozgatását, azért látta olyan "eszményi"-nek a helyzetet, ellentétben a szemetet szedő Csónakossal. Ő volt még a legkevésbé finnyás a fiúk közül, úgyhogy valahogy mindig rá maradt ez a munka, amire ő általában csak annyit mondott: "Hát.. szopóágra születtem."
Meg azt, hogy de a füvet nyírni már a Weisz fog. 
- Az úrjézusra esküszöm. - ígérte Weisz, és Richter felvonta a szemöldökét. 
- Nem vagyok egy vallásszakértő... - kezdte - De nem úgy van,hogy a zsidó vallás, meg Jézus, nos, nem túl kompatibilis egymással...?
- Kuss. - sziszegte Weisz, és negédesen vigyorgott Csónakosra, aki legyintett, és otthagyta őket a francba. 
Weisz úgyis füvet fog nyírni, arra aztán mérget vehet. 

-Nem akarsz segíteni...? - kérdezte bosszúsan Weisz, miközben a fűnyíró kábeljét kerülgette. 
- Nem érek rá, papuskám. - mordult rá Csónakos, és tovább támasztotta az ásó nyelét. 
- Nem nagyon látom, hogy olyan baromira megszakadsz a melóban - jegyezte meg Weisz, de Weisz egyszerűen nem volt az a kategória, aki fel tud bosszantani egy Csónakost. 
- Most festettem le a kerítést, szóval elhallgass. 
- Akkor az ásó minek? Az csak alibi, ide látom. 
- Neked ásom a gödröt, hogy beletemesselek. 
Weisz megvetően felhorkantott. 
- Hagyd - mondta az éles szemű Richter - Tényleg nem ér rá, mert majd kiesik a szemén, úgy bámulja a Cselét. 
- Ha ráérsz, csukd be majd a szád - javasolta Weisz felvihogva, és fürgén elhajolt Csónakos tockosa elől. 
- Kiről van szó? - bukkant fel édes mosollyal Nemecsek a ház sarka felől, és Csónakos felnyögött, mert Nemecsek aztán valahogy mindenkiről mindig tudott mindent. 
- Már csak épp te hiányoztál. 
- Tudom. - mondta derűs mosollyal a kis szőke, és kezet mosott a nyomós kútnál, mert eddig a konyhakertet rakta rendbe - Cseléről van szó? Mikor mondod már meg neki, hogy tetszik neked?
- Dolgod nincs véletlenül? Hol van Boka? Nem fog levegőt kapni nélküled, szóval jó volna, ha visszamennél mellé.
- Bementek a városba Gerébbel a furgonon, hogy hozzanak még facsemetét. - Nemecsek finom kis napégette arca csupa mosoly. - Látom a helyüket már kiástad, szóval nyugodtan pihenhetsz kicsit, nem? Beszélgethetnél mondjuk kicsit Cselével, olyan egyedül van szegény. 
- Előző életedben gondolom házasságszerző voltál a tradícionális Kínában. - jegyezte meg Csónakos, és zavarában elkezdte tágítani ásóval a legközelebbi lyukat a földben. - Miért nem beszélgetsz te Cselével, ha annyira akarsz? - lopva arra sandított, ahol Csele térdelt a rózsaágyások között, és kesztyűs kezével temette be a töveket. - Mit beszélgessek egy olyan emberrel, aki órák óta képes basztatni egy rakás virágbokrot? 
- Ő ért hozzá. - vont vállat Nemecsek - tudod, hogy az anyukája rózsái díjakat nyernek mindenféle puccos kiállításon. - Csele arra nézett, amerre a fiúk álltak, mintha megérezné, hogy róla van szó, és sugárzón rávigyorgott a srácokra.
Csele tényleg csinos fiú volt, a mosoly pedig nagyon jól állt neki: kis szarkalábak ráncolódtak a szeme sarkában tőle, és ettől még megnyerőbb látvánnyá vált. A nyitott nyakú teniszpóló kiemelte a szeme színét, az elmaradhatatlan kalapnak a fején meg most kivételesen funkciója is volt a tűző napon, ő biztos nem fog úgy leégni, mint Nemecsek. 
- Na hagyjatok engem békén. - elégelte meg Csónakos, majd kapta az ásót, hogy találjon gyorsan valahol máshol melót magának, de ahogy sarkon fordult, megbotlott a gödörben, amit saját maga ásott, hatalmasat zakózott, és nagy hirtelen nem is bírt felállni egyedül.