Just Like a Storm

1.

Igazából bárki bármit mondjon, nem úgy képzeltem el az utolsó iskolás napomat, hogy verekedés miatt, felhasadt szemöldökkel az igazgatói irodában állva, a kedves említett ki fog rúgni. Ó, basszus, hát kit áltatok? Igaz, ha egy normális, kedves, a bajt elkerülő diáklány lennék/lettem volna, akkor természetesen ez igaz lenne, de nem voltam az. Cseppet sem.

- Ahn Sunhee. - Ó, milyen gyakran hallom én így kiejteni a nevemet. Vajon ez rossz? - Mondja, Maga tisztában van egyáltalán a helyzetével? Nap, mint nap itt van az irodámban. Úgy viselkedik az iskolában mint valami vadember. Hol nevelkedett, őserdőben? - Jó, is lenne távol lenni az ilyen sipákoló némberektől. - Figyel egyáltalán rám?! - kiáltotta az igazgatónő. Az asztalra csapva felpattant, a halántékán pedig egy ér veszélyesen gyorsan és erősen dobogott. Bólintottam egyet unva a szent beszédet, ami neki is feltűnt. - Úgy látom, hogy egyáltalán nem hatja meg a helyzete. Brutálisan bánik az itt tanulókkal, mind fizikailag, mind szellemileg bántalmazza őket!

- Én csak azokat bántom, akik megérdemlik - mondtam az előttem álló mérges nőnek, akinek eldeformálódott az arca.

- Akik megérdemlik?! Ahn Sunhee, istennek képzeli magát, hogy bárki felett ítélkezzen? És még vissza is beszél! Úgy látszik a szülei nem tanították jó modorra! Nekünk pedig nem az a dolgunk, hogy megneveljük a tanulókat!

- Akkor így sem beszélhetne velem, nem igaz? - kérdeztem vissza, mire szeme összeszűkült szemüvege mögött. Nos, az igazgatónő nem éppen úgy nézett ki, mint egy szigorú némber, hanem igazából elég szép volt. Baba arccal, éjfekete, lófarokba felkötött hajjal, sötét barna szemeit pedig szemüvege mögé rejtette. Nőiesen öltözködött, mint egy kora beli 40es, bár nem nézett ki annyinak. Az pedig egy nagyon jó kérdés, hogyan is jutott hozzá az igazgatói székhez elég fiatalon. Keringtek pletykák, de azt senki sem erősítette meg. De visszatérve, hogy akkor mégis miért félnek sokan tőle? Azért mert kívül bárány, belül pedig egy farkas. Ha felidegesíted, véged.

- Nem érdekel semmi kifogás, ami miatt folytonosan követi el ezeket a dolgokat - hagyta figyelmen kívül kérdésemet és leült a székébe vissza. Ilyenkor gondolod azt, hogy lenyugodott, ám ez még sincsen így. - Nem tudunk tovább szemet hunyni Maga felett - mondta megigazgatva a szemüvegét.

- Persze minden más felett meg igen - mondtam, úgy, hogy színtisztán hallja és ez meg is történt. Feje vörösleni kezdett, szinte már láttam, ahogy a füst kijön a fülein.

- Nem tűröm ezt a viselkedést tovább! Ki van rúgva! - üvöltötte az igazgató a képembe, s próbált rám hatást gyakorolni mérges tekintetével és asztalára csapásával, de nem sikerült neki, hiszen hidegvérrel tűrtem az efajta viselkedést. - Ahn Sunhee, azt ajánlom azonnal szedje össze a holmijait és többet be se tegye ide a lábát miután elment!

- Örömmel - mondtam, majd sarkon fordultam és az ajtóhoz sétáltam, kitártam azt, ám mégsem léptem ki. Tudtam, hogy az igazgatónő kérdőn tekint felém, hogy mégis mi a francért állok még most is ott, de nem érdekelt. - Nos, ha azt akarja, hogy tiszteljék ÖNT, akkor ne magázza az embereket, hanem önözze, sokkal szebb forma - szóltam hátra neki, s hallottam fújtatását, de már ott sem voltam.

A szekrényemből rekord gyorsasággal szedtem össze a cuccaimat és pakoltam a hátitáskámba. A folyosón nem sokan lézengtek, ám feltűnően vizslattak, bár ez engem egyáltalán nem zavart. Nem voltak barátaim, így senkitől sem kellett elbúcsúznom. Nem kellettek és én sem kellettem senkinek, hiszen bajkeverő voltam, így féltek, hogyha a barátaim, akkor ők is bajba kerülhetnek. Én pedig elvoltam egyedül is. Ahogy elindultam a folyosón, többféle pillantással is szembe kerültem. Volt aki megvetően nézett rám, kaptam tekinteteket, akik örültek annak, hogy elmegyek, vagy aki félni kezdett, amiatt, hogy már nem leszek ott. Emellett pedig, ami miatt a lelkifurdalásom elmúlt, hogy olyan pillantásokkal találkoztam, akik hálásak voltak. Ezzel együtt pedig reménykedtem, hogy végre kiállnak magukért, a zsarnokoskodók ellen.
Én meg csak örültem annak, hogy végre nem kell ebbe a szemétdombba járnom és hallgatnom a szent beszédet azért, mert bevertem néhány mocskos ember arcát másokat védve, visszaélve a harci tudásommal.