Azt hittük nem jutunk túl ezen. De most éjfél tájt járt az idő, kezemben cigi füstölög, a másikkal egy üveg bort tartok. Mondanám, hogy gondolkodok is, de felesleges, hiszen ezt a tevékenységet már rég kizártam az életemből. Hogy mi maradt? Igazából semmi. Pár elhalványult emlék és pár eltékozolt hónap. Most pedig itt ülök, gondolkodás híján, ám mégis merengve a jövőképemen. Mi lesz velem? Mi lesz az, ami engem kiemel majd a tömegből, és mi lesz az, ami általánosít? Érdemlem-e ezt a jussot én? Vagy csak ennyi jutott? Éjféli boros, cigarettafüstös ízek?
