Gyengepont (marvel.stucky) [feltöltés alatt]

I.

- Tiszta apja - mondja Nat. 
- Nem vagyok az apja - mormogja Bucky, idegesen vakargatva sűrű haját. - Steve... Ugye, nem vagyok az apja? 
Steve olyan kifolyó szeretettel nézi az ötéves kisfiút, hogy egy pár pillanatig nem fogja fel, hogy Bucky hozzá beszél. 
- Rogersnek peteérése van. - szól közbe Sam, miközben a kisfiút mustrálgatja. Aprócska kölyök, feszes tartásban áll, haja sötét, lágyan kunkorodnak a fürtje a füle mögé, szeme acélkék, szájacskája szép formájú, feszes vonallá szűkül, ahogy bizalmatlanul méregeti az idegen felnőtteket. Bőre nagyon sápadt, mint aki kevés fényt látott rövidke életében, szeme alatt liláskék karikák, ahol a legvékonyabb a bőr. 
Steve lassan leguggol a gyerek elé, és úgy fürkészi a fiúcska arcában Bucky vonásait, mintha a világ nyolcadik csodáját bámulná. Hát, pedig ő azért látott már egyet s mást. 
- Mit is mondtál, honnan van ez a kölyök? - kérdezi most már Tony is. - Honnan lőttétek? 
- A H.Y.D.R.A bázisról. - mondja vontatottan Bucky, mikor hiába várja, hogy Steve megszólaljon, ő maga még mindig tartózkodóan viselkedik Tonyval. - Odamentünk, kinyírtunk mindenkit. 
- Nem mindenkit. - szólal meg szelíden Steve, mintha jelenleg egy teljesen más világban tartózkodna. 
- Igen. Szóval ez ott volt. 
- Nem mondjuk, hogy ez, Buck. - Steve hangja édes és nyugodt - Ő. 
- Igen. Szóval, ő ott volt. 
- A klónja. - mondja Natasha. - Barnes-t leklónozták. 
- Barnest SZAPORÍTANI??? - akad ki Sam, de Natasha ügyet sem vet rá. 
- Minden Télkatonáról készítetettek másolatot. Kimentették a DNS-üket, hogy tudják őket reprodukálni, ha elhasználódnak. Barnes már eléggé elhasználódófélben volt, tekintve, hogy ez a gyerek viszonylag nagy már. 
Bucky bizonytalanul biccent. 
- Szóval ő ott volt. Egy... kisfiú. Nem sírt, nem szaladt el. Egy szekrényben találtuk. Oda bújtatták el. Én akartam otthagyni, Steve nem akarta. Mondta, mentsük meg. - ha Bucky ideges volt., még mindig furcsán beszélt. Steve gyengéden megérintette az ép karját. 
- Nem hagyhattuk ott. Ez egy kisfiú. Kiköpött Te. Ő Te vagy, nem érted? Meg kellett mentsük. 
- Kurva veszélyes lehet ez a kölyök. - ítéli Tony. - Honnan tudod, hogy nincs kiképezve erre-arra? 
- Biztos, hogy ki van. - mondja Natasha. - De nem hinném, hogy jelen fejlődési szakaszban veszélyes lehet mondjuk egy Rogers-re. 
- Ugyan már! - fakad ki Steve. - Ez csak egy kisfiú. Biztosan nagyon meg van ijedve. Nem hagyom, hogy bántsátok. - a gyerekhez fordul. - Hogy hívnak, öcskös? 
A kisfiú dacosan néz rá, (Te jó Ég, mennyire tiszta Bucky!) de nem válaszol. 
- Nem akarok közbeszólni, de nem valószínű, hogy ért angolul. - jegyzi meg szerényen Natasha. - Valószínűleg oroszul beszéltek hozzá. 
- Akkor kérdezd meg - sürgeti Steve - fontos, hogy lássa, hogy nem akarjuk bántani. 
- Mit kérdezzek? 
- Hogy hogy hívják. 
- Ne őrjíts meg Steve, klónoknak nem szoktak nevet adni. Nem a Szivárvány Óvoda középsőséről beszélünk, hanem egy H.Y.D.R.A kísérleti alanyról. 
Azért Natasha megkérdezi.
A gyerek kötelességtudóan válaszol.
- Na? - kérdezi Steve - mit mondott? 
- JB293D
- Ez komoly?
- Mondtam neked. Azonosítója van. 
Bucky leszegett fejjel áll. 
- Mit akarsz vele csinálni, Steve? 
- Vigyázni rá. - Steve-et még a kérdés is sérti.- Nem hagyom, hogy ezt a gyereket bántsák. Nat, megmondod neki? Hogy mi vigyázunk rá, és semmi bántódása nem eshet, megígérem. 
- Csak a magad nevében beszélj - horkant fel Tony, őt láthatóan nem győzi meg a gyerek feltűnően csinos pofikája. - Előbb meg kell mutatni Fury-éknak. 
- De akkor elkezdenek vele kísérletezni. Már eddig is... úgy értem, mit láthatott eddig ez a gyerek a világból?
- Ez nem gyerek. - emlékezteti Tony - Ez egy klón. Egy kísérlet. - követi a szeme sarkából, ahogy a kisfiú, miután Nat elmondta neki, amit Steve üzent, végigmegy a szobán, és magától értetődő természetességgel áll oda a feszes pihenj állású Bucky mellé. Komoly arccal végigméri, majd kinyúl, és apró ujjaival megérinti Buck hideg fémkarját. 
- ... ez egy gyerek. - mondja diadalmasan Steve. - Mondtam. James-nek fogjuk hívni.