A könyv titka

1. fejezet

Szóval, előbb be kéne mutatkoznom,
Réka vagyok 13 éves, Budapestre költöztünk Lili a legjobb barátom még akkor is ha messze vagyunk egymástól <3 Mikor elsősök voltunk már akkor tudtuk hogy a legjobb barátok leszünk! Mindig megértettük egymást és ha valami hülyeséget csináltunk felválaltuk magunkat, mindig bohóckodtunk!
De apámat Budapestre küldték hogy ott dolgozzon így költöznünk kellett.

~6:30~
Hétfő reggel

Utoljára ébredek ebben a szobában, utoljára szívom be ezt a levegőt és utoljára találkozom a barátaimmal.
Lili és Alex az ajtóban várták hogy kinyisuk az ajtót és beengedjük őket. Épp pakoltuk az utolsó dobozba a könyveimet mikor Alex felkiált.
-Heyy! Végeztünk?!
-Nem! mondta gúnyolódva Lili, megfogta a dobozt és kivitte
-Figyu Réka nagyon jó barátok voltunk. mondta Alex
-Jajj...ne hülyéskedj!
Meglepően felkapta a fejét és kérdően nézett rám
Nem bírtam és elröhögtem magam az arca olyan buta volt
-Már mint, barátok maradunk nem, halok meg. kuncogtam eggyet
Erre semleges képett vágott és elköszöntünk egymástól

Mikor anya a kocsinál felszólt hogy jöjjek le gyorsan felkaptam a kabátomat.
Mikor a kapunk kiértem, felnéztem, az a ház volt előttem ahol az életem nagy részét eltöltöttem, a szívem majd megszakadt hogy utoljára látom így a házat, a szemeim könnybe csordúltak és a földbe gyökerezett a lábam és a lélegzetem elállt. Akár órákon át is tudtam volna ott állni és a házat bámulni, hogy a hinta nyikorogva limbálózik és hogy apával a kertben fociztunk még annó. Hisz itt nőttemföl.

Anya térített észhez és vissza szálltam a földre mikor szólt hogy jöjjek már mert megfázok. Gyorsan oda siettem a kocsihoz és beszálltam. Mikor épp elindultunk volna a Lili a kocsi elé ugrott, apa úgy megnyomta a féket hogy azt gondoltam "Ezt talán még az UFO-k is hallhatták a Marson!,,
Lili a kocsi ajtajához rohant kinyitotta és könnybe csordúlt szemekkel átölelt és azt súgta a fülembe.
-Én mindig veled leszek és vigyázz magadra!
-Rendben.
Ezzel a mondattal becsukta az ajtót és el is indultunk Budapest felé.
Az út 2/5 órába telt hogy Budapestre érjünk. A szíven zakatolt és a levegőt csak úgy kapkodtam magamba mint egy kis gyerek amikor életében először megy iskolába.
Egy elég kis békés környékre értünk régi gyönyörű házak voltak mindenütt és kisebb fák a járdák szélén, még külön bicigli út is volt. Egy kicsit modernebb házhoz kanyarodott be apa míg mi anyával csak bámultuk a csodás várost. Végül apa leparkolt mi meg kiszálltunk és éreztem életemben előszőr Budapest illatát. Vagy inkább szagát eléggé büdös volt...:D

Anya a kezembe nyomott vagy 5 nagy dobozt még a fejem sem látszódott ki a dobozok mögül. Épp a lépcső házban próbáltam felmenni a második emeletre de valamilyen paraszt ember nekem jött és az összes doboz a földre borult.
-Jajj nagyon sajnálom had segítsek! mondta egy férfi hang és mikor felnéztem az eszem megállt egyszerűen nem tudom mi történt de lefagytam és csak néztem. A szemei oly szép kéken ragyoktak és barna haja oly tökéletes volt.
-Amm akkor, segíthetek?
-Ammm...hát...persze. mondtam egy kicsit megszeppenve.
Nagyon rendes volt és segített a kiborúlt könyveket összeszedni.
A kezébe vett egy könyvet
-Te olvastad a Firenzei Nyarat?
-Igen, miért?
-Én is! Az egyik kedvenc könyvem!
-Nekem is!
Sajnos ez a beszélgetés nagyon rövidre sikeredett mert már az összes dobozba összeszedtük a régi könyveket így elkellett búcsúznunk egymástól.
Mire felértem a lakásunkhoz telljesen elfáradtam és fújtattam mint egy bika.
Bementem a lakásba és csak bámultam és ámúltam mert a lakásunk gyönyörű volt! Amint beléptem az ajtón a nappaliba kerültem mellette a konyha nagy szigettel a közepén olyan volt mint egy igazi Amerikai konyha. Jó azért nem... ;D

Egy szoba volt a nappali túlsó oldalán amibe bementem, a mérete tökéletes volt és két ablakból jött be a fény.
-ANYA, APA EZ AZ ÉN SZOBÁM STIPISTOP! kiabáltam ki a lehető leghangosabban hogy meghallják
Már el is terveztem hogy hol lesz az ágyam,asztalom...amiket vettünk még egy hete.
Míg apa és anya küszködött a bútoraim összerakásával felderítettem a környéket.
-Apa kimehetek a környékre körülnézni?
-Anyádat kérdezd. -mondta mintha figyelt volna arra amit épp mondok de tudtam hogy annyira belemerűlt a bútorok összerakásában hogy meg se hallotta.
-ANYA KIMEHETEK?! órdítottam
-Persze,persze. mondta de én tudtam hogy ő annyira belemerűlt apa ellenőrzésében hogy meg se hallotta mint apa.

Mikor mentem le a lépcsőházban egy ismerős hang ordított fel.
-Szia, most költöztetek ide?
-Amm hali. felbukkant a korlát mögül az idióta feje de azért még mindig helyes volt helyes
-Igen most jöttünk ide.
-Szóval...szeretnéd...amm... körbe vezethetlek, de csak ha akarod. motyogta magában
-Amm oké.
-Akkor jössz?
Elmentünk a közeli parkba megmutatta a sulit ahova holnaptól járni fogok sokat beszélgettünk és megtudtam róla egy csomó dolgot
Estére értünk haza mikor bementem...
És felébredtem, "ez csak egy álom volt,,

Felkeltem a padról és aha mentem nagyon friss levegő volt a parkban és azért nem volt túlságosan kényelmes a bad.

Bementem házba anya agódalmasan oda jött hozzám
-Hát te meg hol voltál! Halálra agódtuk magunkat miattad!
"Tudtam hogy egyikük sem figyelt rám,, gondoltam
-Csak körüln néztem egy kicsit.
És bevonultam a szobámba.
Mikor megfordúltam a szobám kratasztrófa volt" nem hagyhatom így!,, Úgyhogy neki álltam hogy átrendezzem a szobámat. Eltelt egy fél óra mire végeztem a bútorok átrendezésével és a laptopomhoz nyúltam hogy Lilivel Messengere beszélgethessünk kamerán keresztül és hogy elmondjam mi történt a mi nap.