A könyv titka

2. fejezet

Tehát felhívtam Lilit Messengeren amint megcsörgettem fel is vette.
-Sziaaa! DE JÓ HOGY LÁTLAK!
-Szia! Nem találod ki hogy mi történt velem!
-Amm...talán elköltöztetek?
-Jajj már!
-Réka ne csigázz! Mond már el!
-Találkoztam egy helyes fiúval!
-Uuuuuuu
-Jajj már.  "Kár volt elmondanom,,
-Nos milyen volt az iskola? kérdeztem
-Nagyon jó volt! Nem találod ki mitörtént ;D
-Mondjad már! gondoltam magamban idegesen
-A matek óra előtti szünetben felállt a
tanári asztalra Alex és elkezdett táncolni egy száll gatyában és a tanár épp bejött Alex meg rá dobta a polóját és táncolt tovább! Az egész osztály röhögött! a röhögéstől alig értettem amit mondott de a lényeget hallottam
-De jó hogy az ilyenekről mindig lemaradok! mormogtam magamban
És dühösen lecsaptam a laptopot
Hátra dőltem az ágyamon és a plafont néztem, egyre homályosabb lett a plafon mert a könyektől alig láttam. Felültem és össze kuporodva sírtam

"Mostmár semmi nem lesz olyan mint régen, nem is hiányzom nekik! Sőt! Örülnek annak hogy el kellett mennem! Lili is csak nevet mintha nem hiányozznék nekik! ALEX MEG CSAK TÁNCOL! EZ NEM EGY SIMA TÁNC VOLT HANEM ÖRÖM TÁNC HOGY VÉGRE ELMENTEM! Most biztos azt mondaná Lili hogy nem kell túl gondoli a dolgokat,,

Lassan éjfél lett mire befejeztem a nyavalygásomat és elindultam a fürdő felé de meghallottam anya és apa hangját így megtorpantam és résnyire kinyitottam az ajtómat s a fal mögé lapultam.
-Nem, nem, nem és NEM!
-Jajj szívem nyugodj meg!l
-Nem! Nem hiszem el hogy ezt csináltad! Hogy lehetél ilyen hü...egygyügyű! mondta és zokogásba kezdett
-Sajnálom nem tehetek róla! mondta apa mentegetőzve
-HADJÁL BÉKÉN! EL MEGYEK INNEN!
-Halkabban! Réka alszik.
-Fogom a táskámat és már megyek is!
-Nyugodjmár le nem tesz ez jót neked.
Ezzel becsapta az ajtót apa meg a székre ült és valamit motyorogni kezdett magában
Én a földre rogytam és összegömbölyödve sírni kezdtem. A szemüvegem tiszta könnyes lett és így semmit sem láttam csak azt ahogy anya az asztalra csap és kisijet az ajtón. "Lili,Anya,költözés holnap új suli! Ennél nem lehetne rosszabb a napom,,

Reggel
7:32

Reggel a padlóról keltem fel a hátam fájt és roppant egyet. Felálltam és nyújtóztam eggyet, s a telefonomhoz siettem "7:33?!,, Gyorsan felkaptam a táskámat út közben felvettem a cipőmet és bekaptam egy rágót és futottam egy műzlivel a kezembe a suli busz felé. Láttam hogy csukódik a busz ajtaja és eszeveszettűl futni kestem utána de hiába mert lekéstem így 2km-ert kulogtam az iskola felé. Csengetést hallottam és az iskola felé fogtam az irányt, futottam mint az állat. "Lehet hogy nem kések el! Még jó hogy ma csak 9:10-kor kezdődnek az órák,, Épp az utolsó pillanatban értem be az órára. Bűzölögttem az izadságtól, korgott egy hangosat a hasam és a hajam égnek állt szó szerint. Mindenki engem bámult én meg csak szégyenemben a táskám mögé bújtam. Épp hogy de ki tudtam venni az egyik fiú szavait amit a padtársának mondtott. "Egy csöves az új osztálytársunk?,, A könnyek már megint előjöttek, megráztam a fejem és a kijárat felé vettem ez irányt, szégyenkezve futottam el. "ÉLETEM LEGES LEGES LEGROSSZABB NAPJA A MAI!,,

Mikor hazaértem már 10:10 volt (jejj 10:10) ledobtam a táskámat a földre és a zuhanyzó felé kullogtam.
Leültem és ettem egy kis pirítóst fürdés után, s fogat mostam. Az ágyamba huppantam és elővettem azt a naplót amit még Lilitől kaptam még tegnap. Egy emlék napló volt ahol az összes emlékeink voltak, újból könnyek szöktek ki a szemeimből és csak nézegettem tovább a képeket amiket gondosan kidekorált. A napló közepén volt egy kis cetli ott kinyitottam. Lili írásával volt tele írva ami nekem szólt.

Réka! Ha most ezt te olvasod valószínűleg már Budapesten vagytok. Én viszont itt a határon, de a legfontosabb hogy nélküled. Oly sok mindenen mentünk keresztül és emlékszel azokra a napokra amikor anyudnak könyörögtünk hogy had menjek át hozzátok legózni. És amikor a bógnit csináltad nálunk és a komódomba beverted a lábadat és vagy egy hétig nem bírtál lábra állni normálisan. Ezek mind a mi emlékeik voltak és azok is maradnak. Köszönöm hogy a barátod lehettem! Hisz akkor soha nem lettem volna ilyen hülye mint te! Ugyan az az unalmas senki lennék, te tettél azzá akki vagyok! Te vidítottál mindig fel, innen is tudom hogy te mindig vidám leszel. Mert nem félsz önnmagadat adni!

Lili♡

A szemeimmből már nem könnyek jöttek ki hanem egy egész vízesés. A lapra fel volt ragaszva egy kép ahol mi ketten a szökőkútban lubickolunk, és amellett egy csoki amit rögtön letéptem és a felét be is nyomtam. Az életem olyan fura! Tele van mindennel és eddig észre sem vettem! Lehet hogy ez a költözés azért volt jó hogy megérezzem hogy milyen ha valakit elveszítünk?