Brotherhood

9.fejezet

Matt

Josh palacsintája csak kinézetileg közelítette meg apámét, de olyan lelkesen készítette, hogy nem volt szívem lelombozni a furcsaságaimmal, de hazudni mindig is rosszul tudtam.

-Ha nem ízlik nem muszáj meg enned. - Mondta egy erőltetett szerény mosollyal az arcán.

-Fefig finom. - Mondtam miközben már az utolsó palacsintát tömtem a számba.

-Ha a hörcsög néne úgy gondolja. - Megvonta a vállát, aztán pár másodperccel leesett, hogy pontosan miről van szó: a kajával teli pofámról. Gyorsan rágtam majd a megragadni készülő falatokat meleg tejjel leöblítettem. Bevallom négy évesen ittam utoljára.

-Azért ne fulladj meg ha lehet. - Mondta miközben próbált visszafojtani egy kuncogást.

-Nem tervezek. - Mosolyogtam vissza.

-Kérdezhetek? - Nézett rám Josh egy szerény mosoly kíséretében, amire csak bólintani tudtam. Nem tudom mire akar kilyukadni. - Említetted, hogy nem vagy valami jóban a testvéreddel...Jereddel. Miért?

-Hát... - Gondolkodtam el, nem tudom mit mondhatnék el neki vagy sem. - Már magam sem tudom. Lehet azért mert soha nem lehetek olyan mint ő.

-Mint ő? - Kérdezett ismét mire nem válaszoltam inkább. Eszembe jutottak a régi teóriáim magamról és a külsőmről, a furcsaságaimról ami amik miatt mindig kiálltam a társadalmi norma sorából. Talán ezt még egy novellában sem tudnám megírni.

-...minden oké? Matt? - Hirtelen feleszméltem Josh hangjára, de talán azért is mert olyan fura volt az ő szájából hallani az eredeti nevemet, főleg hogy aggódva se mondta még ki.

-Igen, csak elméláztam.

-Sajnálom, nem akartalak megbántani. - Szabadkozott én meg már nem is tudom, hogy miért csinálja. Josh egy lassú mozdulattal az arcom felé nyúlt majd meg simította az arcom. Csak akkor fogtam fel hogy sírok...de miért?

-Haza viszlek. - Szólalt meg ismét. - Biztos kimerültél a nagy izgalmaktól.

És ahelyett hogy végig hallgattál volna a válaszokat felpattant és a kanapén pihenő kabátjáért nyúlt. Én is felálltam, de mire bármit is mondhattam volna megcsörrent a telefonom valahonnan a kanapé környékéről, de már Josh nyújtotta is nekem aminek a képernyőjén Jered képe volt ,,Kékhalál" néven amin Josh csak mosolygott, de én inkább gyorsan kikapva a kezéből felvettem.

-Igen?

-Matt, mond hogy Josh is veled van! - Szólt aggódva kedves testvérem aminek igazság szerint semmi értelmét nem láttam.

-Igen, itt vagyok nálla. - Talán mostmár jogosan szólhatna aggódva?

-Nálla? Na mindegy, erre most nincs időnk! Most szükségem lenne rád és a kis pasidra!

-Nem a.. - gyorsan inkább befogtam a számat, majd magamba folulytva minden dühömet végül kifújtam azt. - Mi az?

-Gyere haza és akkor meglátod. De ha lehet most!

-Jó. - Egyeztem bele mire Jered minden szó nélkül rámcsapta a telefont. Csak annyit tudtam tenni, hogy furcsálva a mobilra néztem majd Joshra pillantottam. Ő is visszanézett rám szinte ami tőle telhető hatalmas szemeivel én pedig csak egy dolgot tudtam kinyögni.

-Vacsi nállam?

Jered

Most elősször gondoltam Shiro-ra úgy mint egy igazi csapdára, pedig ahhoz képest hogy ő volt a másik nagy hősöm most én éreztem magam paranoiásnak miatta...Sam-el együtt. Az agyam pedig ezerrel pörgöt és gondolkodtam - talán most elősször valami értelmesen - , hogy a fenébe találta meg azokat a képeket? Tudtommal a Voltron annyira létezik mint a Mikulás és a karacsonyi ajándékhozós kis Jézus... és csupán az lenne a szar ha tévednék mert akkor meg kéne folytanom az egyiket... már mint a lovagokra gondoltam.