Ballerino

Tavasz

Emlékszem arra a csípős tavaszra, melyet egyszer említettem a reggeli streamben, amit mindenki elfeledett, csak én nem, sosem tudnám. Az arcom piros volt, sálam színével vetekedett, de én minden egyes nap megtettem ezt az utat, mert tagadtam mások előtt, pedig imádtam. Te gyönyörű tavasz, oh mond, most hol vagy?! Szerettem nézni a különböző fák, csodálatos és szebbnél szebb virágba borulását, de ez a tavasz, felébresztett bennem valamit, egy hiány érzetet. A ház alagútszerű boltíve alatt, lépteim kopogása adták meg az első ütemet, majd, ahogy beléptem, az ajtó csukódasának a hangja. Az öltözőből, harcra készen léptem ki, minden alkalommal. Egy újabb ajtó, a jó öreg magnó, és már csak én és a zene. Lábam kecsesen jár egymás után, majd szanaszét és az ég felé, lépés sorozatomat, kezeim hívogató szavaival fűszerezem meg. A lassú, szerelmes tempó a műfajom. Semmi piruett, csak én és a zene, őrjítő tempó váltások, de még sem sietek sehova, a dal végeztével, a megállás, mint egy igazi Balerina. A holmim elpakolom, és minden kezdőthet előröl. Az egyetemen beosztottak, technikai melóra, kiosztották egy szokványos boltba, sok ember közé, remek. Minden napom úgy telik, hogy tudom, visszatérek a táncterembe. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy bedugom a fülhallgatóm, és átérzem a zenét a raktárban, és táncra kelek, ilyenkor nem érdekel, hogy melyik kamera vesz, vagy ki leskelődik utánam. Lehet például, a taps gazdája?! Kihúzom a fülhallgatóm, nevetve pukedlizek egyet, majd kezet fogok a kedves, göndörded idegennel.
-Pisti! -mutatkozik be. -Gyönyörűen táncoltál! -és meg villantja életem legszebb mosolyát.
-Jani vagyok! -viszonozom az udvariasságot. - és köszi! -pirulok bele.
Együtt töltöttük az egésznapot, kiderült, hogy mennyi minden közös is van bennünk. Elhívott másnap estére vacsorázni, természetesen beleegyeztem. Az evés is egy szenvedélyünk, illetve, ő is szeret lassan, romantikázni. Végig sétáltunk a vízparton, a naplementében.
-Láttál már valaha ennél szebbet?! -kérdeztem.
-Igen, nem rég, és most is itt áll mellettem. -mosolyog.
-Mutatnom kell valamit! -fogom meg a kezét, és húzni kezdem, a táncterem felé. Kissé neki vetkőzöm hiszen az ing, erre nem pont a legjobb választás.
-Gondoltam halld zenével is, ha ennyire tetszett.
Csak táncoltam, úgy ahogy eddig még sosem, átéltem és adtam a testemmel a tavaszt, a szerelmet, majd meglepett és csatlakozott hozzám, a teste egész mást diktált, mások voltak a mozdulatai, de szintén gyönyörűek, és tökéltesen kiegészítették egymást. Csak egyik kecses mozdulat, a másik után..