Daddy's Slave (kaisoo ff.)

Prológus

Kezdtem lassan teljesen berezelni.
Percek óta úgy érzeztem, hogy valaki követ...
Francnak kellett hajnali fél 2-kor kijönni sétálni a parkba.. Gratulálok Soo....

Az adrenalintúltengés miatt a fülem zúgott, kétségbeesett szívverésemet a testem minden pontján tisztán éreztem.

-Haza, haza, haza... egyenesen haza...sehova máshova, csak haza...-vettem egyre gyorsabban a levegőt, miközben a félelemtől meggyengült lábaimat próbáltam egyre gyorsabban egymás után pakolgatni.

-Hey te! Állj meg!-Kiabált utánam egy mély hang, amire az ütő is megállt bennem.

Rekedtes csengése késként szelte át az éjjel csendjét.

Persze... majd az éjszaka közepén random visszafordulok társalogni egy idegen férfival... hogyne...

Ahogy csak bírtam rohantam, ám nem láttam a fától az erdőt... ezért sokszor megbotlottam, tépve-szaggatva magam körül a természetet.

Nekiszaladtam egy vastag faágnak, így miközben hallottam a ruhám szakadásának recsegő hangját, éreztem, ahogy meleg vérem is lassan utat tört magának.

Abban a pillanatban nem érdekelt semmi... Szerzek magamnak pár sebhelyet... de legalább az életem megmarad..

Gyorsítottam, és magam is meglepődtem a saját teljesítményemen. Nem éreztem fáradtságot, vagy, fájdalmat. Csak a szín tiszta félelem tartott életben.

.
.
.

-Huh...-fújtam ki magam, egy kivilágítottabb részhez érve, amikor már azt hittem, hogy közel negyed óra elég volt ahhoz, hogy lehagyjam támadómat.

Egyenletesebb tempóban sétáltam tovább, és próbáltam rendezni a légzésemet, ám abban a pillanatban, hogy egy fa oszlophoz érve kinyújthattam volna fáradt izmaimat,
egy a fejem mellett elsuhanó nyilvessző állt bele az említett oszlopba, átszúrva pulóverem ujját, fokságba ejtve vele engem.

Időm nem volt felfogni, hogy hogyan kerültem a Robin Hood forgatására, mivel abban a pillanatban a fák mögül két darab maszkos ember került elő.

A pulcsim cibzárját kezdtem babrálni, a szabadulásban bízva, ám minden reményem szertefoszlott, mikor az utolsó pillanatban egyikük megragadta a kezem, és egy számára egyszerűnek tűnő mozdulattal rántott vissza magához.

-Engedjenek el!-kapálóztam, és ott ütöttem őket ahol tudtam, erre az íjat viselő ezekszerint srác rámmordult.

-A kezedre kellett volna céloznom nem a ruhádra..-vágott hasba.

-Vigyük...-szólalt meg a másik az órájára pillantva.

-Jongin örülni fog neki...-röhögtek.

-Na gyere öcsi...szorított valamit az arcomnak fogvatartóm.

-Jól megfuttattál minket... De most kocsikázunk egyet.

Már csak annyi maradt meg, hogy egyikük felkapott, majd ahogy erőm egyre inkább elhagyott úgy sötétült el elöttem szépen lassan..... minden....