Jungkook pov.
"Nagyon fáj minden porcikám, és nagyon sötét van." - jelentem ki, majd hirtelen az ajtó nyikorgására leszek figyelmes
- Jungkook... Hát végre felébredtél! - hallok meg egy számomra ismerős hangot, de a hang tulajdonosát már nem látom. Boldog lehet.
Még mielőtt megtudnék szólalni két erős kart érzek meg, mik derekam köré fonódnak.
- Öhm... Te ki vagy? - kérdezem.
- Amnéziás vagy? Hahó! Én vagyok az, Jung Hoseok! - mondja bizonytalanul.
- Hobi? De miért van lekapcsolva a lámpa? Mi történt? Vagy mi történik?
- De hisz világos van.. - mondja.
- Ne szórakozz Hobi akkor látnék is, nem gondolod? - mondtam kicsit dühösen.
- Jungkook te ne szórakozz velem! Ez már nem vicces! - mondja, immáron bosszús hangnemmel.
Ajtó nyikorgást, és hozzám közeli lépteket hallok meg.
- Itt mi történik? - kérdezi egy női hang.
- Nővér! Jungkook nem lát... Ez egy mellékhatás ami lassan elmúlik, igaz?
- Nem lát?... Hívom azonal a doktort! - azzal ismét lépteket hallok, mik most távolodnak.
- Hobi! Hol vagyok? Mi történt? Milyen nővér? Talán kórházba vagyok? És ha igen, miért? - kérdezem idegesen.
- Na de Jungkookie, nem emlékszek?
Autó balesetet szenvedtünk, csak te elől ültél, és te jobban megsérültél. -mondja mire ledöbbentem.
- Bővebben kifejeznéd magad, kérlek.
- Egy fél évig kómában feküdtél. -mondja, és mintha egy kis szánalmat vélnék felfedezni hangjában.
Újra ajtó nyikorgás és léptek felém.
- Jeon Jeong-Guk? - kérdezi egy mélyebb, férfias hang.
- I-igen, az én vagyok.
- Rendben én Dr. Kim Taehyung vagyok...
- Halottam hogy nem látsz... Szüleid mikor érkeznek? -kérdezi.
- Az apja mindjárt itt lesz. -mondja Hobi.
-Rendben, addig szeretnélek megvizsgálni.
×××
- ...És így történt minden - mesélem Joon Hyungnak.
- Hogy emlékszel ilyen pontosan mindenre? - kérdezi nevetve.
- Hát, lehet a látó szervem már nem működik, de a memóriám és a hallásom nem hagyott cserben. -mondom egy apró mosolyt csalva saját arcomra.
YOU ARE READING
{ Életképtelen } -Jikook ff.
Fanfiction"- Te életképtelen vagy! Fogdfel! Semmire se vagy jó, csak beszél a semmiről! Azt se tudod hogy nézzel ki! És ráadásul meleg, egy meleg vak ember. - üvöltözik, majd kimegy és becsapja az ajtót maga után. Azóta nem hallottam felőle és nem is szeretné...
