A Bosszú

Előzmény

Az egész egy másodperc alatt történt ...

Nem tudtam, hogy miért késztetést éreztem, hogy sírjak ordítsak. A hely ahol éltem, a Kahamo család birtoka megszűnt létezni. Az anyám felkapott és elkezdett velem futni, az apámat már a hálószobában lelőtték. Még múlt éjjel boldogan játszottam a kemence mellett, miközben apa esszéket olvasott anya pedig kötögetett... és most minden porrá vált. Anya sírva ölelt át majd hátra pillantva, láttuk a közelgő katonákat. Az egyik meglőtte anyám lábát amitől el estünk. 

Ahogy felkeltem, anya kezében egy furcsa mintájú kavicsot a pillantottam meg. A katonák egyre jobban közeledtek, én meg ott ültem könnyes szemmel, anyát figyelve. -Anya ... anya ne halj meg! - kiabáltam. A kezét amiben a  kavicsot szorongatta felém nyújtotta, majd könnyes szemét becsukta. Megfogtam a követ, felkeltem és futottam tovább. Mögöttem lövések halladszódtak, de nem mertem hátra nézni. Az arany színű kavics amit a kezemben tartottam megrepedt. Minden egyes lépést megelőzően több és több repedés jelent meg, még végül szilánkosra tört. 

Bal szerencsémre a nagyja szemembe ment. Akkoriban lehettem egy 5 éves körüli gyermek, aki nem fél kimutatni az érzéseit  és eléggé makacs. Elkezdtem dörzsölni a szememet. Mikor a zsoldosok utolértek, kezemet hátrafogták letérdeltettek, megmarkolták a hajamat és hátra rántották a fejemet. A szilánkok szinte belefolytak a szemembe, marták őket, így nem is tudtam kinyitni. 

-Hol van a kő? - ordította a fülembe az egy zsoldos. Hunyorogva de kinyitottam a szemem. És döbbenten néztek rám. -Sz ... szörnyeteg. - mormogta az egyik katona, és rám szegezte a pisztolyát. A szemébe néztem és csak a félelmet láttam, majd végig néztem mindegyiken és ugyan úgy bámulnak rám. -Bárcsak mindegyikőtök eltűnne. - mondtam.  

Tisztán emlékszem, ahogy mindegyik a fejéhez  szegezi a pisztolyt és meghúzzák a ravaszt. Magam előtt láttam magamat, ahogy a gesztenye barna szemem arany sárgára változik. A katonák vére az egész utat beszennyezte. A sokktól egy pár percig van egy még ott ültem és néztem a semmibe, majd felálltam és elmentem a legközelebbi városig.

12 évvel később: 

És most itt vagyok Angliában, és meg fogom találni a megfogom találni azokat akik ezt tették a családommal... az életemmel.