A legvégén

1. Amikor beüt a Szar

Átugrik az öreg aszfalt egyik nagyobb hiányán, vastag talpú viseltes bakancsa a nedves mohaszőnyegen megcsúszik. Napok óta eső áztatta az egész vidéket, majdnem lehetetlennek bizonyult a haladás, holott veszélyes a város közelében huzamosabb ideig táborozni.
A lány széttárt karokkal egyensúlyoz a kihalt utcán, nem zavarja az őt körbeölelő pusztulás.
A Normális Világban (ahogy a mostani csapata csúfolja a kór előtti civilizációt) Sophie 'N Wells- nek hívták, most Nihil- nek.
Nihil. Vagyis semmi.
Mert egy olyan világban, melyben minden érték elvész, elv megdől, erkölcs elmosódik, kötelék megbomlik, mégis mi az, ami igazán számít?
Nos, Nihil szerint két dolog: a túlélés, és a kevésbé fájdalmas halál, de egyebekben semmi.
Körbekémlel üres tekintete a városon, a valaha forgalomtól szűkös úton, törött üvegű üzleteken, a természet által visszafoglalt égig kapaszkodó épületeken.
Eredetileg a gyógyszerkészleteik feltöltésének céljából érkeztek a veszélyes városba, mióta Eki rászokott a Banya nyugtatóira, és ez örökös harcokat generál a csapatban, nem tudnak összehangoltan portyázni. Így a nagyfőnök elzavarta a leghatékonyabb párost, Nihilt és azt a majom Colorado- t egy gyors bevásárlásra.
Colorado egy megtermett harmincas éveiben járó gyilkolózseni, ő talált Nihilre, egy hajszálnyira az éhhaláltól, ahogy az anyja hullája próbálta éppen lerágni az arcát.
Colorado szokása, hogy váratlan pillanatokban eltűnik az akciók legalkalmatlanabb helyzeteiben, mint most, mikor az élőholtak az út közepén szerencsétlenkedő Nihil felé vetik magukat.
Nem rég változhattak át, mert gyorsan mozognak és viszonylag jó állapotú a megjelenésük. Rothadó testekhez képest.
- Baszd meg, vénember- sziszegi bosszúsan, de nem kétségbeesve, közben hét zombit számol össze a közelben.
Nem kihívás, csak többet ne vonzzanak magukkal.
Előhúzza a rövidebb kardot, ami a hátizsákjára van erősítve és futólépésben megindul a legközelebbihez.
Amióta beütött a Szar (így hívja a világvégét), eléggé rutinossá vált ez a mozdulat nála, mint anno a játékainak visszatétele a polcra.
Egyenest a halántékba talál, precíz és ösztönös.
Hatot komplikációk felmerülése nélkül iktat ki, azonban az utolsó, egy nemrég átalakult nő igazán ereje teljében van még és olyan hévvel nyomakodik foszló testével Nihilnek, hogy a lány az út repedésében megbotlik és fenékre huppan.
Rögtön ráveti magát a hulla.
Lőttek a kevésbé fájdalmas halálnak.
Nihil összeszorítja feketére festett szemeit, és várja a harapással járó fájdalmat, de az elmarad.
Helyette a rá nehezedő súly megszűnik, felnézve még látja, ahogy Colorado kirántja a kését a nő fejéből és oldalra löki a megdermedt testet.
- Nem megmondtam, hogy...- Nihil nem engedi befejezni a mondatot.
-... hogy mérjem fel a terepet, mielőtt fejjel megyek neki a falnak- forgatja szemeit cinikusan, ahogy csak egy lázadó kamasz kölyök tudja.
Colorado kezet nyújt neki és felrántja a földről cseppet sem finoman.
- És megtetted?
Nihil kifúj egy sötétszőke tincset az arcából és széttárja a karjait.
- Én szétnéztem! Eskü! Megszámoltam a darálókat, kerestem a lehetséges menekülési utat, kerestelek téged is, de azzal a szar repedéssel nem számoltam.
Közben elindulnak a sarkon lévő gyógyszertár felé, alig marad két órájuk napnyugtáig, és ezt mindketten jól tudják.
- Nihil. Kis világom egyetlen hercegnője- mondja negédesen.- Néha azért a lábad elé is nézhetnél. Tudod, ezek akkoris felzabálnak, ha véletlen esel el. Nincs második esélyed, érted? Ez nem egy kibaszott videojáték- egyszer sem emeli fel a hangját, de Coloradonak nincs is szüksége rá; kiabálás nélkül is célba érnek a szavai.
Nihil értetlenül ránéz.
- Mi az a videojáték?
Oh, igaz. Hány éves is volt ez az átokfajzat, mikor beütött a Szar? Talán öt? Vagy még annyi is alig?
Honnan is tudhatná, milyen volt a régi világ, mikor csak megfakult emlékei vannak a biztonságról, elektronikáról, családról, korábban hétköznapinak számító dolgokról.
Colorado lábbal belöki a hiányos üvegű ajtót és a bejáratban fülel, mögötte Nihil pásztázza az utcát.
Sehol egy élő, sehol egy holt.
Ez a legoptimálisabb felállás.
Már mások is jártak ott, a polcokról leforgatták az árukat, iratok, s gyógyszer levelek hevernek széttaposva a földön.
A látvány nem lombozza le őket, akár pár szem is életet menthet a megfelelő orvosságból, a keveset is meg kell becsülni.
- A Banyának elég lesz ennyi?- néz Nihil a nehezen összegyűjtött néhány szem Frontinra.
Colorado biccent és tovább keresi a fájdalomcsillapítót, antibiotikumot és észrevétlenül zsebre tesz egy bontatlan doboz gyermek vitamint is.
Konzerveken felnőni nem a legegészségesebb.
- Minek neki annyi nyugtató?
- Mert bolond.
- Nem bírja a sok halált?
- Túl sokat kérdezel, kölyök- feláll és elmegy a raktárba, hátha a lány csendben teszi tovább a dolgát.
- Vagy nem bírja már az életet?
Colorado ledöbbenve hajol ki az ajtófélfa mögül, a következő pillanatban több dolog is történik egyszerre: a lány mellett terem és durván magával rántja. Nihil hideg ujjakat érez a vállán, egyetlen pillanatra a füle mellől hallja a síron túli hörgést, míg Colorado közbe nem lép és kitépi az élőhalott karmaiból.
A raktár felé szaladnak, Nihil visszapillant, üres szemei meggyűlnek könnyekkel, megbabonázva nézi a mögöttük csörtető, foszló testek hadát.
Megszorítja Colorado kezét.
Némán elbúcsúzik az életétől.