A legvégén

2. A tönkrement város

A hatalmas bérház- melynek aljában volt egykor a gyógyszertár- baljósan sötét lépcsőházában szedik kettessével a lépcsőfokokat, Nihil többször megbotlik, de Colorado nem enged a sebes tempóból, amit diktál. Nem, mikor az életük a tét.

A lány lelki szemei előtt felsejlik egy évektől megsárgult kép, melyben egy kipirult orcájú kislány sírt a sarokban, ami csapdaként tartotta fogva a rávetülő élőhalott számára.

Ez is egy sarok. Csak nagyobb. Ezek is élőholtak. Csak többen.
Egyedül az idő változott, s a körülmények.

Colorado úgy a hatodik emeleten elégnek ítéli a lépcsőzést, behúzza az első lakásba, amit nyitva talál. Most nincs idő ellenőrizni, biztonságos- e. Ha vannak is bennt dögök, biztos nem annyian, mint ahányan üldözik őket. Nihil is ismeri már ezt a szituációt, megfeszített izmokkal biztosítja ki a fegyverét és céloz a sötét szobák irányába, míg Colorado bezárja az ajtót a retesszel, lánccal, és a zárban hagyott kulccsal.

Odakintről hörgések egybefolyó zsivaja zeng, ha szerencséjük van, nem figyeltek fel az ajtó csukódásra.

Nihil nem mer megszólalni, az ilyen rég lakatlanná vált épületek a kedvelt tanyái azoknak az undorító emberi szörnyeknek, amiktől Nihil éjszakánként sikítva ébred fel.
Görcsösen szorítja a fegyvert, a fém köré merevednek az ujjai, ahogy a szobák irányába indul vele. Megkerüli őt Colorado izmos alakja és elindul a lejtő folyosón, minek vége a szabad égbe nyílik. Az egész lakás ferde, mintha részegek építették volna.

De rég is volt már részeg- gondolkozik el Colorado, és szomorúan gondol vissza az Apokalipszis előtti időkre. Persze, volt részeg a Szar után is, ép ésszel nem lehetett felfogni azt a sok szörnyűséget, mi mára a hétköznapok pillanataiba fészkelte magát.
De aztán megsajnált és magához vett egy kislányt és az ő felügyelete mellett igazán kockázatos művelet öntudatlanra innia magát. Bár Nihil már könnyűszerrel boldogul az ilyen helyzetekben (talán jobban, mint a túlélő kolóniák legtöbb tagja, akikkel eddig találkoztak), mégsem meri kézbe venni a whiskey- s üveget.

A folyosóról nyíló legtávolabbi szoba ajtófélfáját megragadja a sötétből egy rothadó, véres kéz.
A körmök rajta feketék, már ami megmaradt, és a félhomályból előlép üvöltve Nihil legnagyobb rémálma.
Nem átlagos élőholtak. Sokkal rosszabbak, gyorsabbak, élőbbek.

- Most megvagy- kacagja nem evilági tónusban.

Orrfacsaró bűz terjed a szobában.
Colorado megragadja a lány fegyverét és kikapja a kezéből, mielőtt Nihil elsüthetné, ezzel egyidőben a torz alak ráveti csupasz, fekélyes testét Coloradora.

Elterülnek a koszos földön és birkózva gurulnak a leejtő irányába.

Nihil elképedve nézi.

Aztán megkésve kivonja a kadját és utánuk szalad. Colorado elvette a fegyverét, mert az nagy hangot kelt, és a nagy hang pedig a nyomukba eredt összes rothadót visszatereli a kis panelbe, ahol könnyűszerrel csapdába ejtik őket, és vége a dalnak.

Addig gurulnak a földön, hogy hirtelen eltűnnek Nihil szemei elől: kiestek az ablak maradványain.
Nihilnek meg kell kapaszkodni az egyik ajtóban, hogy ne csússzon utánuk. Lever egy megsárgult családi portrét, összetörik az üveg a rovartetemes szőnyegen.
Ebből a szögből látszódik leginkább, mennyire ferde az épület, az ablakon kitekintve majdnem az alattuk futó kihalt utcával szemez. Közelebb merészkedik az ablak maradványaihoz, erősen ragaszkodva az ajtófélfához. Magaslati levegő borzolja arca körül fakó szőke hajtincseit, összeszorul a torka.
Megmarkolja a falból kiálló vasdarabot, hogy jobban lelásson a mélybe.

- Megvagyok- mondja valahonnan Colorado.

A beton peremén éppen egy kezével megragadott egy kiszögellést, és a Bolonddal ellentétben megúszta a zuhanást.
Nihil tüdejéből kiszalad a levegő, mint riadt kisnyúl a bokorból. Észre sem vette, hogy eddig bennt tartotta.

Nihil elteszi a kardját és két kis kezével megszorítja a férfi kinyújtottját, minden erejét bevetve felhúzza a férfit.

- Ez nem sokon múlott- összegzi a történteket.

Nihil helyeslően biccent. Nem sokon. Egy kiszögellésen.
A Bolondok a legrosszabb mellékhatásai a Szarnak. Vagyis inkább okozói. Colorado szerint az erősebb szervezetű emberek lettek ezekké, akikkel nem végzett a kór, ilyen elfuserált, őrült élőkké.
Amikor beütött a Szar, Nihil végignézte, ahogy egy nő ilyen Bolonddá vált és kikaparta a saját szemeit. Talán olyan dolgokat láttatott vele a kór, amit nem lehet ép ésszel kibírni.

Megrázza a fejét, hogy eltűnjön az emlékkép, szőke haja puha tincsekben hullámzik arca körül. Minden portyázás kockázatos, de hosszú ideje nem kerültek ilyen szorító helyzetbe; ez az egyik előnye kolóniába szegülve élni.

- Nem érünk haza sötétedésre- Colorado bosszúsan maga mellé köp.- Úgy tűnik, itt éjszakázunk.

- Zsír- kommentálja Nihil, és elindul oda, ahol a konyhát reméli.- Gondolom akkor kell étel, egy szoba, ahol aludhatunk és gyertya, hogy ne a zseblámpákat merítsük.

Kinyitja a mohaszőnyeggel elfedett hűtő ajtaját. Ahogy gondolta: minden rothadt, tányérok és műanyag zacskók maradványai szaglanak benne.
A konzervek jelentik a túlélést, ám a szűk konyhában egy darab sincs.

- Colorado!- kiált ki a konyhából a lakás bármely szegletében munkálkodó társának.- Ebbe a lakásba egy darab konzerv sincs! Éhen fogunk halni. És belőlünk is olyan csúnya rothadók lesznek!

Válasz nem érkezik, ezért a keresésére indul, tovább folytatva gondolatmenetét:

- Ha ez megtörténik, versenyezzünk, ki kap el több élőt. Vagy kinek esik le legkésőbb az állkapcsa.

A szobából, ahonnét korábban a Bolond mászott elő, lépéseket hall, ezért odaindul, de mielőtt beléphetne, a résnyire nyitott ajtó kitárul és Colorado széles mellkasával odébb tolja. Erősen becsapja maga mögött az ajtót.

- Oda ne menj be, Kislány.

Nihil értetlenül pislant fel rá.

- Miért?

- Mert azt mondtam.

Egy magyarázkodni nem kívánó felnőtt egy kíváncsi kislány ellen. Veszekedések táptalaja a szituáció. De nem Nihil és Colorado számára, és végképp nem egy olyan világban, miben az ellenkezésnek csúnya következményei lehetnek. Így Nihil elfogadja Colorado végszavát, ha neki tilos oda bemenni, akkor nem megy be.

- A konzervekről beszéltem- vált témát.- Nincsenek.

- Mindjárt megnézem. A táskámban van kettő, vészhelyzet esetére.

- Most vészhelyzet van?

Colorado eltűnik az egyik ajtó mögött, panaszosan sóhajt.

- Ha jól kezeljük, akkor nem lesz baj.