Tánc a halállal

1. fejezet

A világot nagy katasztrófa sújtotta egy rendelet alapján, miszerint a földgáz kinyerők, amik a tengerek, óceánok egyes részein voltak még mélyebbre fúrjanak. A fúrók olyan mélyre hatoltak a földbe, hogy a szerkezet meghibásodott és nagy mennyiségű földgáz került a vízbe, ami következtében a halak megfertőződtek és akik az innen kinyert vizet itták, vagy a halat ették szép lassan oly nagy mértékben lettek fertőzöttek, hogy halálukat lelték, de még ígyis visszatértek. Ezeknek többsége volt a világító, amik közül is egyes mérgező halak mérge színezte másra testüket. Azonban ha ez még nem okozott lassanként nagy veszteséget az átlag emberek számában egy meteroit csapódott a földbe több kisebb társaságában, amik olyan radioaktív sugárzást keltettek, hogy úgyszintén emberek halálát, majd zombivá válását okozták. Ennek következtében a legtöbb mutáns lett és egyes állatok is így lettek mások. Ahogy telt az idő úgy lett több zombi fajta, míg az emberek csak három csoportba tagolódtak. A három csoport három bunkert jelentett. Az első kannibálokkal volt tele, akik egymás „nézetét" osztották, ugyanis számukra az volt a jó ha embert ehetnek, de volt, hogy zombit is ugyan úgy ettek. A második volt az az emberi csoport, akik fenn akarták tartani az emberi fajt, de nem szép módon, ugyanis akár családon belüli vérfertőződés is történt. A harmadikba azok maradtak, akik normális kereteken belül alapítottak családot, akarták gyarapítani az emberek számát és tanultak, termesztettek, illetve egy részük kiment a veszélybe, ami maga volt a világ, fent a fényben, avagy éjszakában, ugyanis ők többnyire inkább a sötét, de megvilágított bunkerbe tartózkodtak. Nem tudni maradtak e még kint emberek, akiknek nem sikerült valamiféle bunkerhez csatlakozniuk.

Az Alfa bunkerben való élet szinte idilli volt, ha azt nem nézzük mi is történt kint a világban. Családok voltak külön-külön szobákba és egyes már megfelelő korú gyerekek számára megvolt a pár, de nem volt kötelező sem. Próbálták fenn tartani az emberi fajt, de ugyanakkor veszteségek is akadtak ahogy telt az idő. Nehézkes volt az élet a katasztrófa után kezdetben, de utána szép lassan belejöttek. A bunkert volt, hogy bővítették, abból amit egy-egy anyagbegyűjtés során találtak, így a bunker 20 szobássá vált. Sokan voltak, de elfértek. Egy csapat munkálkodott, ők jártasak voltak a szerelésben. Mások jó fegyvereket tudtak gyártani vagy akár különféle bombákat. Voltak ugyanakkor gyógyításban jártasok, szülést levezetők, élelem és víz gyűjtők és akik csak kedvtelésből vagy akár a bunker védelmezése miatt különböző fajt öltek meg. Akik csak kedvtelésből öltek számolták is mennyit öltek és versenyeztek ki mennyinél járt. Aki egy bizonyos idő elteltével a legtöbbet ölte egy jobb fegyvert kapott vagy több ételt egy bizonyos ideig és aki rosszabb volt ennek ellenkezője. Többnyire sikerült gyertyát csinálniuk és annak fénye mellett dolgoztak, aminek az volt a hátránya, hogy fényes nappal ha kimentek szinte megvakultak, de voltak generátoraik amiket még tudtak működtetni és így áram is volt lent, így értelemszerűen lámpák is de csak kevés tudott fényt adni a takarékosság miatt. Kijelöltek egy embert aki a bunker fő embere volt, a vezérük. Ő döntött többségében és próbálta jól vezetni a lent lévők életét, biztonságba tartani őket, de csak egy bizonyos keretek között, ugyanis nem szabad sosem túl nagy határokat szabni egy embernek, mert az vitákat szülhet de még annak ellenére is, hogy ő jó vezető volt, voltak akiket ki kellett tiltani, mert nem voltak elégedettek és néhanapján akadtak új érkezők is. Charlie volt ez a bizonyos vezető, de egyesek csak a nagy C-nek hívták. Egy barna bőrű férfi volt, aki kopaszra nyírta a fejét mindig. Testét bőrén jól látszódó fekete tetoválások tarkították, ami gyakran ijesztő külsőt is kölcsönzött neki és forradások arcán, mellkasán néha emberre nem hasonlíthatóvá tették, de valójában egy jószívű ember volt, aki csak a jót akarta. Volt egy nő, akit nagyon szeretett, szintén fiatal volt mint ő maga, de nem viszonozta érzéseit, félt tőle és az is taszította benne, hogy ő barna bőrű volt és nem fehér, de nem adta fel sosem és próbálkozott a szívébe férkőzni, megszerettetni magát. Félt is tőle, hogy ezt a nőt, akit ő annyira szeret elveszik tőle. Minden napja nehéz és fárasztó volt, mert nehéz volt irányítani ennyi ember napját ha esetleg gondjuk támadt, illetve a tanulni kívánóknak is lehetőséget kellet teremteni a tanulásra, ami eléggé nehézkes volt. Napi beosztást írt, ami azonban ezeket az eseteket könnyebbé tette. Nappal lent tartózkodtak, tanultak akik akartak és voltak akik csak olvastak, beszélgettek, esetleg munkálkodtak. Éjszaka kimentek vadászni és gyűjtögetni. Egy nagy A betű díszelgett a bunker bejáratuk egyik oldalán, bár igazán senki sem tudhatta, hogy ez egy bunker, ugyanis egy házba kell bemenni mielőtt, lemásznának egy létrán magába a bunkerbe, aminél fel sem tűnik az embernek, de egyre mélyebbre jut. Egy bizonyos szinten már hideg is volt és fűteni nem igen tudtak, mert nem tudták kivezetni a füstöt, így szellőztetni is nehéz volt, de ahogy telt az idő lassan kezdték megoldani ezt is, hogy a füst kimenjen a szabadba egy szerkezet segítségével és ha épp ez nem működött friss levegőt áramoltasson be, de ehez persze áram is kellett. A generátoruk többnyire benzinnel ment, amit nem szabadott csak úgy pocsékolniuk, így sokszor messzebbre kellett kiküldeni csapatokat, hogy új adagokat szerezzenek be, ami egy-két hónapra elegendő volt.