Loren Clay családja egy egyszerű nyaralást terveznek , ám mikor megérkeznek maradniuk is kell. Hiszen a lány megismerte az ottani hírességeket , és egy szép kapcsolat alakul ki köztük. És , hogy mi ez a kapcsolat , kivel ? Azt a történetben megtud...
Amikor fölkeltem első dolgom az volt (persze akkor már megreggeliztem és felöltöztem ) ,hogy felfedezzem a kis várost.Gyorsan felöltöztem és amolyan ,,vár a nagy világ'' örömmel léptem ki a házból.Ahogy sétáltam egy focipájához értem. Két iker srácon akadt meg a szemem. Nem egyedül voltak, de akkor is, olyan ...... ismerősök voltak. Az egyik észrevett és arébb lökte a focilabdát. - Mizu cica?- nyálaskodott. - Martinus! Anyád! Még megijeszted. - Nem is tudom. Adjak nektek egy olyat amitől lehet félni?- háborodtam föl. - Na, bébi ne támadj!- mondta az állítólagos Martinus - Ti meg haggyatok!- mondtam leegyszerüsítve a dolgot. - Tudod, hogy kikkel beszélsz?- kérdezték mosolyogva. Egy posztert húztak illetve húzott ki a zsebéből Marcus ha jól tudom. Valahogy így nézett ki (mármint a poszter) :
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Na jó! Kicsit régi ,de,de.........mi így is sexik vagyunk!- mondta ujból Marcus perverz fejjel. - Ömmm......fiúk nem vagytok ti kicsit egoisták?- kérdeztem már nevetve. - Hát ööö..... lássuk csak- húzott magához Marcus- nem! Már épp meg akkart csókolni amikor eltoltam magamtól. - Ezt nem engettem meg!- mondtam. - Nem gond! Gyere át hozzánk!- pattant ki az ötlet Marcus agyából. Már ha van neki! :) - Nem is tudom......megirom anyunak messengeren, hogy később érek haza.- válaszoltam. És a te szüleid? - Náluk az megszokás, hogy különböző ,,rajongók" járkálnak be hozzánk. Remélem te nem csak egy rajongó vagy!- mondta Marcus szórakozottan. - Nem- váltottam át komolyba. Mac a szemembe nézett és a csöndet az eddig csak figyelő Martinus törte meg. - Akkor menjünk - utasított minket majd rám nézett- kövess engem meg Marcust! - A többiek?- kérdeztem. - Fociznak ők nélkülünk is.......hogy is hívnak?- torpant meg Marcus. - Loren- vontam meg a vállam egyszerűen. - Szép név!- türte el a haját Martinus . - Na gyerünk! Különden is ne lopd a csajomat öcsi!- kiáltott ránk Marcus türelmetlenül. Már szerintem is jó volt, hogy elindultunk, bár naggyából miattam nem indultunk el. Amikor megérkeztünk egy menő ház előtt találtam magam. Bementünk és egy kislány ugrott elém. - Szijjjjjjja!- köszönt egy unikornisplüssel a kezében, fülig érő szájjal. - Szia- köszöntem majd Marcushoz és Martinushoz fordultam- tesótok? - Igen! Emma Gunnarsen vagyok!- válaszolt a fiúk helyett is a kislány. Mostmár csak Marcust nézve mondta. - Cuki a hugotok, de menjünk fel.... szerintem. - Oké - bólintott Mac - menjünk!Mikor azt mondták, hogy nem egoisták hát egy kicsit tévettek mert tele volt poszterrel az egész szoba. Marcus és Martinus egy szobába aludtak, úgyhogy több poszter, nagyobb rendetlenség. Bár nem mondom, hogy nem éri el az én szobám az ő szemétdombjukat, de mi most költöztünk! Na két macsó- keztem- most nekiálltok összepakolni mindent! - Nemár! Légyszi, kegyelmezz! - Anyád fog megkegyelmezni! - Ugyan bébi......... - Úúú ki kell mennem!- mondta Martinus. Mikor kiment Mac egy nagy levegőt vett és rám nézett. Megfogta a derekam és én ezt már nem akartam megállítani. Megcsókolt! Először meglepődtem amikor ezt kérdezte: - Mikor megláttalak tudtam, hogy te vagy az igazi. Khm...szóval járunk? Némavoltam csak a fejemmel bólintottam egyet a kérdésére. Aztán Martinus is megjött mit sem sejtve a dologról. - Mennem kell- néztem a telómra- anyu írt. - Elkísérlek!- mondta szinte parancsolva Marcus. - És én?- kérdezte Martinus ránk nézve. - Vigyázol Emmára!- kiáltottuk egyszerre Mackel mikor már a lépcsőről is leértünk és a kabátunkat is felvettük. Az ajtó hangos csattanással becsukódott mi meg a már sötét utcában kézenfogva sétáltunk hazafelé. Ahogy mentünk a vállára hajtottam a fejem. -Ahoz képest, hogy csak most ismerkedtünk meg............szóval érted? - Tudom!- puszilta meg a homlokom. Mikor megérkeztünk egy csókkal meg egy helló- val köszönt el ő is meg én is. Nem írok mindent le részletesen (úgy értem, hogy atovábbi teendőimet), de ez a nap eszméletlen, hogy milyen jól alakult! :)
