Harry és Draco kigúvadt szemmel, halálsápadtan ültek az asztalnál, és Lucius rivallójának hamvába holt maradványaira meredtek.
Köröttük síri csend honolt.
Majd lassanként bátortalan suttogások hallatszottak innen-onnan a Nagyteremben, aztán halk beszéd, végül ismét normál hangerővel folyt a társalgás.
Nem úgy Harry, és Draco esetében.
- Az... az apád... azt mondta... - kezdte végül Harry riadt arccal, és tekintete találkozott Draco ugyanannyira megrettent képével.
- Azt... azt hiszem... - felelte Draco, és csak bámultak egymásra.
Aztán mintegy néma egyetértésként, visszafordultak a reggelijükhöz.
- Hát – szólt Draco, mosolyt erőltetve az arcára –, ne vesztegessük egész nap itt az időnket, jó? Végül is egy csomó elintéznivalónk van Roxmortsban. Gyorsan reggelizzünk meg, oké Harry?
- Remek javaslat Draco – felelte Harry ugyanazt az erőltetett mosolyt felöltve, mint ami Draco arcán is ült. – Tényleg nem kéne itt időzni, amikor Roxmortsban is lehetünk. – Azzal harapott egy kicsit a muffinjából, és inkább nem nézett Draco szemébe.
Ron zavarodottan nézett egyikről a másikra.
- Malfoy, az apád nem azt mondta épp, hogy ők szexeltek James Po...
- NEM! – kiáltotta Harry és Draco is egyszerre. Ron megrökönyödött.
- De... - kezdte újra.
- Weasley, ideadnád nekem a juharszirupot? – kérte Draco megtévesztően derűs hangon. – Köszi.
- De én tisztán hallottam, hogy az apád azt mondta...
- Ron szednél nekem egy kis kolbászt? – szólt közbe gyorsan Harry, Ron képébe tolva a tányérját. – Kösz.
- De Harry, az apád, és Malfoy apja sze...
- Tudod mit Harry? Azt hiszem, szívesebben reggeliznék inkább Roxmortsban. Mit szólsz? – fordult Draco Harryhez.
- Micsoda elképesztően pompás ötlet, Draco. Nagyon szeretnék Roxmortsban reggelizni. Sőt, induljunk most rögtön – felelte Harry, és gyorsan felállt.
- De hát srácok, ti nem veszitek tudomásul a tényt, hogy az apáitok nyilvánvalóan...
- Szia Ron, szia Hermione! – mondta Harry gyorsan, és hangosan, majd hosszú léptekkel elsietett az asztaltól.
- Igen, csá Weasley, Granger. Később találkozunk – köszönt el Draco is, és sietve követte Harryt.
Ron Hermionéhez fordult.
- Mi bajuk van?Hermione csak a szemét forgatta.
A két fiú már majdnem a bejárati csarnokba ért, mikor Draco hirtelen megállt.
- Mi az? – kérdezte Harry értetlenül.
- Kéne a köpenyem – mondta Draco, és a mardekáros pincék irányába fordult. Aztán végignézett Harryn is. – Most, hogy belegondolok, rád is rád férne egy köpeny. Meg lehet fagyni odakinn, és rajtunk csak a te pulcsijaid vannak. – Draco, mivel ismét Harrynél töltötte az egész éjszakát, reggel megint csak tőle kölcsönzött ruhákat. Magában hálát rebegett érte, hogy még az álbarátságuk kezdetén elvitte Harryt arra a bevásárló körútra, mert az utóbbi időben egyre többször kényszerült rá, hogy az ő ruháit viselje.
Harry vállat vont. Ő soha nem fordított annyi figyelmet arra, hogy mit visel, de nem akarta, hogy Draco megfázzon, így kötelességtudóan követte a szőkét a mardekáros felségterület felé.
YOU ARE READING
Dragon Tamer (Drarry)
HumorKétségbeesetten próbálván elkerülni a kényszerházasságot, Draco arra kéri Harryt, hogy játssza el a szeretője szerepét. Az eredmény: egy epikus-romantikus komédia csókolózással, komisz tinikkel, énekléssel, szex-istenekkel és egy Harmadik Draco Luci...