Ébredés

Leírhatatlan

Charlie felkapta a táskáját és elfutott a mögötte lihegő embertől. Nem állította meg a szakadó eső semm...Csak futott a semmibe.. Este volt és a hideg nyírkos idő semm állíthattam meg!... Izzat volt a tenyere és kiszáradt a torka...Minden olyan gyorsan történt, egyszerűen leírhatatlan volt...A térdei és a keze fájt és szúrt ...De én csak futott tovább , Tovább, TOVÁBB , |0V4BB. Semmit nem láttott csak egy fényt ...CSAK EGYET...a távolban ...- Nem , nem lehet az! Nem ez biztos csak egy rossz álom! Ilyen nem lehet !... Vagy de ?! Igy végződne?! Ennyi???!!! Nem nem lehet...Szemeimből folyt a könny...Már szólni semm tudtam...És tudom...,tudom mi volt ez! Tudom mi EZ! Ez az a "Fény,, ....Az én fényem ...Az első és az utolsó is !... Mi értelme volt, ha vége lesz? És soha , soha nem jöhet vissza...

És én még érzek de nem szólalok ...Hisz ez a ma már nem lesz ma...És a holnap semm.... Hirtelen fájni kezd a boka és én már tudom...Ő volt az ...Az akinek nevét nem tudom de minden arra utal hogy....! Gondolatát félbe szakította egy csattanás...Egy nagy csattanás ,izzadt Charlie tenyere ...Lassan felemelte kezét és jól átnézte...Tiszta vér volt.Hirtelen elkapa egy rossz érzet...Körülnézett...Látta a két szemét hunyorítva LÁTTA! Őt . Őt aki hátrafordult és lila kezét felyemhez tartotta ....1 mp ...csak egy ...Nem több ! ...

Charlie érzett még... ,érezte a rugok csattogását ,nyikorgását...És igen gondolatai egyre csak cikáztak! Érezte....De nem a fájdalmat...hanem a BOSSZÚT!.................

¤¤¤¤ Folytatjuk ¤¤¤¤