...2 utcával arréb a rendőrség villogóira lettem figyelmes. Tudtam mit fogok látni, de még is odarohantam, hogy megbizonyosodjak...
Sofia teste még nem volt letakarva, ezért tisztán láttam a könnyek között is mindent.
A lány tele volt mellkasi és hasi szúrásokkal. Kézfeje tőle több méterre volt. Lábai a közeli kukából lógott ki. És a kukára csak egy szó volt felírva feltehetőleg Sofia vérével: LOSER...
1 hónappal később
Sofia gyilkosát azóta nem találják. Osztálytársaim, és az iskola többi diákja is engem gyanúsít. Én azóta számtalan kihallgatáson voltam az üggyel kapcsolatban. A rendőrség engem már nem kezel gyanúsítottként. Bár volt összefüggés az 1 hónappal ez előtti fürdőszobás eset és az aznapi gyilkosság között, de a rendőrség ezt nem tudja. Nem meséltem el nekik mindent.
Éppen valamelyik órán ültünk (kurvára nem érdekelt milyenen), amikor az ofő kiséretében egy fiú lépett be a terembe.
A fiút Bradley Gill-nek hívják. Ő az új osztálytársunk. Mivel csak mellettem volt üres hely, leült mellém. Nem beszéltünk, nem is néztem rá, de az ő tekintetét minden órán magamon éreztem.
Végre valahára kicsöngettek az utolsó óráról is. Éppen a táskámba pakoltam be, amikor újdonsült padtársam megszólított.
- Jada igaz?
- Ja! Miért? - válaszoltam.
- Szép neved van. Bradley vagyok. - nyújtott kezet.
- Nem vagyok süket, hallottam amikor az ofő bemutatott téged. - válaszoltam flegmán.
- Ja tényleg! Bocs! Van kedved meginni valamit? - mosolygott rám.
- Pff...Nem gondoltad komolyan, hogy padtársak leszünk és haverok is. - néztem rá fáradt tekintettel.
- Ó...tehát van barátod!
- Nem, nem erről van szó. A legutolsó ember akivel szorosabb barátságban voltam meghalt! Azért, mert barátkozott velem. Nem akarok még több embert veszélybe sodorni. - suttogtam neki.
- Ezt a sztorit elmondhatnád egy kávé kíséretében. - mondta komolyan.
(- Végülis csak egy kávé. Abból baj nem lehet.) Gondoltam magamban.
2 órával később:
Brad nappalijában ültünk és beszélgettünk. Sokat beszélgettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok közös van bennünk. Brad nagyon jófej, kedves srác. Nem utolsó sorban pedig helyes is. Barna haja oldalra van fésülve, barna szemei pedig egyszerűen szépek.
Brad haza kísért. Arról beszélgettünk, hogy milyen volt neki a régi sulijában és, hogy miért jött át, amikor hirtelen meg fogta a kezem. Kézenfogva sétáltunk, amikor kifogytunk a témából.
- Na! Tudsz valami témát? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Aha. Miért vágod magad? - komolyodott el.
- Ezt honnan tudtad?
- Érzem a kezeden...
- Hát... Nincs miért élnem. - mosolyodtam el a saját nyomorult életemen.
- De! Hidd el, hogy van. - válaszolta Brad.
- Nem nincs. Nem hiányoznék senkinek.
- Ne vágd magad az én kedvemért kérlek! - nézett a szemembe komolyan.
- Nem ígérek semmit. - válaszoltam neki.
Ő erre csak sóhajtott egyet.
Brad hazakísért, de már nagyon későre járt ezért nem engedtem őt haza. Megmutattam Brad-nek a fürdőt. Letusolt, én pedig megvártam míg kijön. Letusoltam és mivel vacsoráztunk Bradnél, elköszöntem tőle és a szobámba indultam. Ám amikor az ágyra feküdtem, valami megvágta a hátam.
Egy üvegszilánkot szedtem ki az ágyamból, ami fogalmam sincs, honnan került oda. Jobban megnéztem és rájöttem, hogy egy tükördarabot tartok a kezemben. Egy ideig nézegettem, aztán amikor magam mögött egy baba alakját véltem felfedezni elejtettem. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és elmeséltem a történteket Bradnek. Kisebb-nagyobb sikerekkel megnyugtatott és azt mondta, hogy majd holnap megnézzük a házat. A kanapén aludtunk el.
Éjjel nem tudtam, hogy álmodtam, vagy tényleg valami suttogásra lettem figyelmes. Olyan volt, mintha a jól ismert LOSER szót hallottam volna. De inkább megnyugtattam magam azzal, hogy csak Brad beszél álmában...
