Novelláim

Kendra

Kendra elmosolyodott. Széles mosolya mégis megfagyasztotta a levegőt. Tekintete ugyanis jeges maradt. Félelmetes volt. Rémisztő volt látni, ahogy hirtelen megjelent rajta a gyűlölet és a düh amit még sosem láttak, csak a félelmet amikor bántották (megverték és elvették azt a kevés pénzt, ami volt nála). Most Sarah állt előtte, ő és a két barátnője (Chloe és Julie), akiknek az volt a dolguk, hogy Kendrára öntsék a kuka tartalmát, ha a lány nem engedelmeskedett volna.

Sarah elbizonytalanodott, elhátrált. Mikor hátranézett, látta, hogy két társa már méterekre volt tőlük. Nem csoda, hiszen az osztály többi tagja is összehúzta magát, pedig sokkal messzebb voltak Kendrától, mint ők, ráadásul nem rájuk nézett olyan parázsló tekintettel.

Kendra megkerülte őket és az ajtóhoz lépett. De ahelyett, hogy elment volna, inkább bezárta az ajtót. Most nem fog elmenekülni! Most visszament Sarah-hoz úgy, hogy ezúttal riválisa legyen a sarokban. Szeme még mindig hideg és kegyetlen volt, de most mintha valami nevetésféle is megjelent volna. Nevetett magában azon, hogy milyen jelentéktelen, gyönge kis ember áll előtte. Könnyen véget vethetett volna az életének. De mi élvezet lett volna benne a sok szenvedés után? Szenvednie kell... Sokat.

Mikor erre gondolt, arcára még szélesebb mosoly ült. Nem lesz nehéz. Sarah nem olyan lány volt, aki bírja a fájdalmat (mint tesiórán kiderült). Egy biztos: lassú és fájdalmas lesz a halála. Annyi idő után végre véget vethet saját szenvedésének. Hihetetlen, hogy egy gyilkossággal békét teremthet lelkében. Biztos volt benne, hogy ez élete legszebb pillanata. Itt, az osztály előtt. És senki sem fogja megállítani, mert félnek, hogy ugyanarra a sorsra jutnak, mint Sarah. Hát igen... ők sem könnyítették meg az életét. De meghagyja az életüket... talán. De elsősoban Sarah-val kell végeznie.

Igen, végeznie kell vele, nem szabad húznia az időt!

Kendra elővette a kést, amit hónapok óta magánál tartott (tudta, hogy egyszer lesz annyira dühös és kétségbeesett, hogy képes lesz gyilkolni... és nem szalaszthatta el a lehetőséget, hisz lehet, hogy csak egyszer lesz bátorsága megtenni... és Sarah-nak halnia kell), mire riválisa elhúzódott, de a fal megállította. Kendra egy hosszú pillanatig a szemébe nézett, majd mikor megelégedett Sarah rémült arcával, csigalassúsággal a lány gyomrába döfte a pengét. Sarah felsikoltott és sírt fájdalmában, miközben vért köpködött. Mikor a keresztvas már nem engedte a kést, Kendra kihúzta a halálra ítélt lányból.

Sarah pár percig zokogva feküdt a földön míg ki nem lehelte lelkét...

Kendra ott állt a vértől tocsogó holttest mellett, és észrevette, hogy boldog. Nevetni kezdett. Jó érzés volt gyilkolni, kioltani egy életet... többet akart. Eszébe jutott, hogy ott vannak a többiek, és próbálják kinyitni az ajtót. Elkomorodott, feléjük fordult, felemelte a véres kést, de elvetette az ötletet. Hamarosan megadja magát az ajtó (már így is recseg), és akkor elkapják. Majd később visszatér rájuk, bizonygatta magának, miközben kimászott az ablakon.

Fhu, ez nagyon régi novellám... NAGYON FURÁN FOGALMAZTAM NÉHA 😂😂 Na mindegy, ez így marad