Tiéd örökre ⤑ pjm×jjk

Tiéd örökre

Az olvasás mellé ajánlott: csendes, nyugodt környezet, Crystal snow, puha takaró, valami ölelgetni-való (párna, maci, szerencsésebbeknek ember).

Finom mocorgásra ébredtem. A bennük levő álomtól nehézkes szemhéjaimat lassan emeltem meg, magamhoz szorítottam a puha takarót, és szinte el is szenderültem, ám ekkor eszméltem rá, hogy valami hiányzik. Szemeim abban a pillanatban úgy pattantak ki, mintha hideg vízzel locsoltak volna le, gyors mozdulattal fordultam jobbról bal oldalamra. A megnyugvás halk sóhaj formájában tört belőlem utat, ahogy megéreztem a mellettem fekvő fiú testének melegét. Szorosan fontam körül karjaimat derekán, mire ő aranyosat kuncogva karolt át hosszú kezeivel. Mélyet szippantottam pizsamájának illatából, arcomra halvány mosoly kúszott. Megéreztem ujjbegyei finom érintését az arcomon, ami lassan feljebb haladva homlokomból egy szöszi tincset simított ki, végül pedig hajam cirógatásánál döntött.

- Jó reggelt, Baba – suttogta.

- Jó reggelt – motyogtam továbbra is pólójába fúrva fejem.

Nem beszélt többet, csak lejjebb csúszott mellettem, szembe velem. Tovább simogatta orcámat, hüvelykujját végighúzta alsó ajkam vonalán, én pedig próbáltam végre igazán felébredni. Lassan nyitottam ki szemeimet, és nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el magam egy pillanatra szerelmem kora reggeli ábrázatától. Ugyanúgy varázsolt el, mint legelső alkalommal, a gondolat pedig, hogy tulajdonképpen ő az első dolog, amit látok reggel, hevesen dobogtatta meg szívemet. Lábaimat az övéire kulcsoltam a takaró alatt, amely szokásom miatt mindig piszkál, mivel nem érti, nekem ez miért jó, ezúttal viszont nem szólt semmit, inkább csak magához húzva ölelt át. Boldogan fúrtam arcomat nyakhajlatába, és helyzetem kihasználva kezdtem el piciket szuszogni, így csikizve bőrét.

- Jimin! – kuncogta nevem. – Kérlek, hagyd abba – nevetett.

Apró puszikra váltottam inkább, csókokkal borítottam be minden szabad négyzetcentimétert egészen álla tökéletes vonaláig. Végigsimított hátamon, majd picit elhúzódva nézett egy pillanatig sötét íriszeimbe, a végén pedig közel hajolva érintette rövid időre ajkait az enyémeknek.

- Jót aludtál? – kérdezte kissé berekedve.

- Soha jobbat – mosolyogtam. – És te?

- Sokat mocorogtál, párszor felébredtem rád – kuncogott. – Kit kergettél álmodban?

- Nos, én semmi ilyesmire nem emlékszem – feleltem ásítva.

Fejét megrázva nyomott puszit homlokomra, szorosan behunyva szemeim élveztem ki a pillanatot.

- És arról miért nem szóltál, hogy éhes vagy, mielőtt lefeküdtünk aludni? – vonta fel szemöldökét.

- Mi? – néztem rá értetlenül.

- Folyton csámcsogtál álmodban – mondta, majd leutánozta a hangot.

- Hupsz – húztam el a számat megbánást tettetve.

- Kezdelek már megszokni – vonta meg vállát.

- Éppen itt az ideje – mosolyogtam angyalian, felfelé pislogva.

- Jaj, te – nevetett, és szorosabban húzott magához.

Mérhetetlen jó érzés fogott el ott, abban a pillanatban karjai közt. Az Univerzum legszerencsésebb teremtésének érezhettem magam Jungkook ölelésében. A tudat pedig, hogy már jóval több mint két éve szinte változatlan a kapcsolatunk, csak még inkább boldogított.

- Elengedsz? Pisilnem kell.

- Nem – jelentettem ki határozottan, és megszorítottam derekát.