-Apa, megjöttem! -Kiáltotta Marlene amint belépett az ajtón a hallba. A ház óriási volt és visszhangzott. Romeo köszöntötte a lányt, a másik szobából előballagva nyávogott egyet. Mögötte Freddie nézett ki. -Kislányom! Csókot lehelve az arcára ölelte meg a fekete hajú lányt. -Milyen napod volt ma, drágám? -Kérdezte Marlenet, miközben bevezette a szobába és leültette a zöld bársony kanapéra. Jim a konyhából 3 csésze teával sasszézott ki. -Szervusz hercegnő! Ő is puszival köszöntötte, és az egyik csészét a kezébe nyomta. -Szia Jim! Romeo felugrott melléjük és halkan dorombolva letelepedett Freddie ölébe.
-Ma végre időben elszabadultam a suliból, elmaradt az utolsó előadás. Még egy hét és ősziszünet! Úgy várom a kirándulást! Kaptunk feladatot is erre az időre, de ha kirándulunk, biztos nem lesz gond. Mindenkinek választania kellett egy színt, és annak kell benne lennie a képekben. Jó lesz! Talán a sárga vagy a piros lesz az én inspirációm, még ha mindenki ezt is fogja választani az ősz miatt, akkoris.
-Ház ez remek, örülök, hogy iylen nyitottak a tanáraid. Én is várom már a kirándulást! -csapta össze a tenyereit Freddie. -Édesanyád jól van, csillagom? -Persze! A szokásos, most épp körúton van Floridában és egy rakás vintage cuccal fog hazajönni meglátod, biztos hoz majd neked is valamiket. -Konstatálta Marlene anyja hollétét. -A szobámban minden a régi? -kérdezte, méregetve a két férfit. Freddie és Jim sokatmondóan összepillantottak. -Hát, nemtudom kislányom... legjobb lesz ha felmész és megnézed. -Apaaaa! Csattant fel örömében a lány, mert ajándékot sejtett a pillantás mögött. Fel is pattant és szaladt az emeletre. Kettesével szedve a lépcsőfokokat, kikerülve a galériás zongorát lefékezett a szobája előtt. Egy pillanatig elgondolkodott mi lehet az, de tovább már nem tudta megtartani a kiváncsiságát az ajtó előtt állva. Benyitott, amikor megpillantotta az ágyán várakozó kis csomagot ezüst papírba csomagolva egy helyes masnival a tetején. A szalagot meghúzva a doboz kinyílt, és egy ezüst Mamiya gép volt a közepén. Marlene eltátott szájjal bámulta a fényképezőgépet, és egy hang sem jött ki a torkán. Tudta, hogy már van benne film, nem először kapott ilyen ajándékot. Az apja mindig fényképezett a tekercs elejére néhány fotót, amely újabb meglepetés lesz, amikor majd kihívja őket. Némán felemelte a gépet, felhúzta és kattintott. Az ajtóban Freddie, Jim és a kezükben a macska, állt. -Tetszik, édesem? -Nagyooon, köszönöm! -végre megszólalt, és könnyektől csillogó szemmel, odaszaladt megölelni az ajtóban állókat. -Ez egy különlegesebb gép, nem a szokásos Canon meg Nikon, amilyenjeid már vannak. A multkori Osakai koncertkor választottam neked. De ebben most fekete-fehér film van, így a színes feladathoz a suliba inkább ne ezt használd, drágám! - nevetett fel Freddie és egy puszit adott Marlene homlokára.
Marlene most egyedül ücsörgött a szobábjában, és a ceruzája végét rágta. A rajzfüzete fölött gondolkodott, miközben az utcára bámult kifelé. Több elkezdett rajz is hevert előtte, néhány ruha és kabát terv, az egyik design órájára. Az asztalon szanaszét színes ceruzák hevertek. Apjáék elmentek otthonról. -Asszam ideje megetetni a macskákat. Felkelt és leballagott az emeletről. A lépcsők mentén a falon különböző bekeretezett képek lógtak, Freddieről, az anyjáról, a zenekarról, a macskákról, különböző hírességekről, bulikról. És Marleneről. Marlene amint a macska fülét húzza 2 évesen. Marlene amikor Freddie kergeti őt, vagy hintáztatja. Marlene és a szülei Mary és Freddie, Marlene és a két apja, Marlene és a fényképező.
Mindegyik tálkába kiszórta a macskakaját a dobozából, és most ott állt fölöttük egy csésze tejeskávéval a kezében, a lába körül 9 macska tologatta tovább a tányérját az orrával. A konyha teljes egészében rózsaszín márványból állt, zöld csempékkel és az ablak előtt egy sárgaréz virágállványon rengeteg zöld növány takarta el az utca elől a belátást.
Ideje lassan elkészülnöm. Felballagott a szobájába a kávét szürcsölve, és kiválasztotta az esti ruhadarabjait. Egy kopott farmert, fehér pólót amin macskák voltak, és egy piros kockás inget. A tornacipője lent várta az ajtóban. A fekete bőr kistákába beledobálta a legfontosabbakat, és az új géppel a nyakába vette az estét.
YOU ARE READING
Princess of the Universe
FanfictionEgy alternatív univerzumban Freddie Mercury nem AIDS-es. Van egy lánya. És boldogan élnek. Az ő mindennapjaikról és Marlene Mercury romantikus kalandjairól szól ez a történet, ahol minden mindenkivel összefügg a BoRhap világában.