Princess of the Universe

Chapter 4 - Első találkozás

Brian beinvitálta a srácot, és elvette tőle a boros üveget amit hozott. Nagyon magas volt a srác, megállt az ajtóban Brian mellett és csak nézte a lányt. Szinte Brian magasságú volt. -Áh, tényleg hiszen Ti még nem is ismeritek egymást. Marlene, ez itt Gwylim, az unokaöcsém. Ő gitározik a... -Moonshineban. -mondták egyszerre mindhárman. Marlene csak suttogva tátogott, és lesütötte a szémét, Gwyl felvonta a szemöldökét és Brian csak nézte kettőjüket. Furcsa volt a helyzet, így be is terelte őket a lakásba és a kertbe.

- Gyertek aztán ki és megbontom ezt az üveg bort - emelte fel Bri az üveget a kezében.

Marlene a cipője orrát bámulva tett pár lépést, amikor Gwyl rákérdezett - Honnan tudtad, hogy a Moonshineban játszom? Először gyanúsan méregette a lányt, azon gondolkodott, vajon ismernie kellene valahonnan, csak a rossz névmemóriájának köszönhetően esetleg elfelejtette őt? Nem az nem lehet. Ezeket a szemeket nem tudná elfelejteni. Vagy talán a suliból? fogalma se volt és vadul járt az esze minden eshetőségen. Marlene felkapta a fejét a kérdésre, nagyon magasra kellett néznie, hogy a fiú arcába nézhessen.

-Hátő... ott voltam a koncerten. -Bökte ki végül elpirulva.

Gwyl meglepődött, és megkönnyebbült, tehát mégsem felejtett el senkit, és a lány ismeri őt. Olyan szép a haja, és az állkapcsa, és a nyaka... gondolatban megrázta magát, mert néhány perce már csak csendben nézték egymást. Érdekes módon, nem érezte kényelmetlennek a csendet. -Értem, és hogy tetszett a koncert? Jól érezted magad? -fürkészte a lányt a szemével, kíváncsi volt mit gondol róla, és egy kicsit el is pirult, hogy tulajdonképpen a tudta nélkül hallotta őt ez a lány játszani, és hát miért is kellene engedélyt kérnie, nem tudott magának felelni Gwylim, nem is értette miért érzi magát kényelmetlenül, azon aggódva, hogy mi a lány véleménye a zenekarról. -Szuper volt!- lelkendezett azonnal- Nagyon élveztem, tök jók a feldolgozások, de hát a ti számaitokat nem ismertem.- vallotta be. Gwylim is megkönnyebbült, a kertben lévők közül még nem nagyon hallották az új zenekarával játszani és hát Bri bácsi most akarta elújságolni a hírt a többieknek. Zavartan beletúrt a hajába és próbálta eligazgatni, közben lopva rápillantott.

-Kimegyünk? -kérdezte Marlene az ajtóra mutatva, onnan csak pár lépés volt a kert. Gwyl bólintott és a lányra mosolygott. -Áááhhh... Erre pedig a lány majdnem felborult a saját lábában és átesett volna az ajtón és a lépcsőkön, ha a zuhanás közepén el nem kapja a fiú a kezét és a vissza nem húzza. -Vigyázz! Az érintés mindkettejüket megrázta egy kicsit, Marlenennek hirtelen 200-at kezdett verni a szíve, és megmorajlott mindene a testében. Gwyilnél is hasonló történt, mintha villámütés érte volna, elkapta a kezét, és megbabonázva nézte a lányt. Nyelt egyet, és csak előre mutatott a lépcsőkre.

-Csak utánad, itt vagyok mögötted. Ez valahogy megnyugtatta Marlenet, és kicsit kábán még, lesétált a kertbe a többiek közé. Zavartan a füle mögé simított egy kósza tincset.

A beszélgetés és a zene visszatért a fülébe, észrevette, hogy hol is van és elengedte a kezét, amivel a másik kezét szorongatta ott ahol Gwyl hozzáért.

Gwyl tudatosította, hogy az előző mutatvány kissé megakasztotta a bulit és egy pillanatra minden szem rájuk szegeződött, főleg Freddie tekintetét kapta el aki látta, hogyan kapta el a lányát. Freddie elkapta a tekintetét, mintha látta volna ő is a kettejük között becsapott villámot, de úgy tett, mintha nem vette volna észre a láthatatlan szikrát, visszafordult a grillhez de még egyszer felpillantott a lányát keresve a bulizók között. Gwyl elvegyült és Brianékhoz szegődött beszélgetni. Marlene pedig félszeg mosollyal az arcán leült a kinti rattan karosszékekbe az ott beszélgetőkhöz. Nemigazán tudott rájuk figyelni, azt vette észre, hogy felpillant és a szemével Gwylt keresi, és amikor megtalálta azzal a bűvös szempárral találta magát szemben, akit szombaton is látott. Gwyl a pohár bora fölött mosolygott a lányra, majd ő is elkapta a tekintetét, vissza Brianékhez. Marlene is csak maga elé somolygott, de mások nem vették észre közte és Gwyl között a láthatatlan fonalat, ami immár végérvényesen rátekeredett a kisujjaikra.

...

A parti folytatódott, már lassan lement a nap. Marlene, hiszen ő is házigazda volt, odafigyelt, hogy a fényfüzérek be legyenek kapcsolva, és legyen elég pogi minden asztalon, és odafigyelt, hogy a felnőttek ne csak az alkoholt igyák, és néha körbevitt nekik üdítőket is.

-Kicsim, begyújtjuk a tábortüzet? Hogy érzed magad? Minden rendben? -Freddie leguggolt a lánya mellé és megsimogatta a térdét. -Igen apa, minden oké, szuper a buli - felnézett az éppen mellettük elhaladó Gwylre, aztán az apjára nézett - minden nagyon szuper. Freddie mindenttudóan somolygott vissza rá. -Akkor megcsináljam a tüzet? -Ne majd én! -Marlene felugrott és elsietett a fáskamra irányába. Freddie pedig visszacsatlakozott Rogerhez és feleségéhez.

-Segíthetek? - Lépett mögé Gwyl és levette a nagyobb fákat a felső sorból, amiért éppen Marlene ugrált, de nem ért el. Beletette a kosarába, amibe az ágakat gyűjtötte a tábortűzhöz. -Köszi. - válaszolta a lány szendén, elfordulva a farakástól. Ezzel nagyon közel kerülve a fiúhoz. Gwyl hátrébb lépett. -Bocsi. Viszem a kosarat. Elindult vissza az emberek közé, ahol ahol a tűzhelyet már előkészítették a gyújtóssal. -Várj! -Marlene utánanyúlt és visszahúzta, de hirtelen el is felejtette, hogy mit akart mondani. Leginkább semmit, csak nézni akarta ezt a magas fiút, a ferde borostás mosolyával.

-Hmm, mi az? -fordult vissza hirtelen a fiú, mosolya ráragadt az arcára majd átterjedt a lányra is.

-Áh semmi, gyere. - Marlene elmerült egy pillanatra a szemeiben, majd elment mellette és elindult a tűzhely felé.

Együtt megrakták a tüzet, Marlene rakta, Gwyl pedig adogatta a különböző vastagságú darabokat, amiket a lány kért. Aztán egy gyufával meg is gyújtotta a tüzet.

-így ni, készen is vagyunk. Jim kihozta a pillecukrokat és a hozzávalókat egy kekszes-csokis-pillecukros sült szendvicshez, amit kis nyársakra szúrtak fel és megsütöttek a tűz fölött.

A hangulat kezdett magasabb szárnyakat kapni, a zene kicsit hangosabb lett, a nevetések harsányabbak, az alkohol jobban folyott. A fiatalok is megittak már néhány pohárral és bandába verődve beszélgettek és sütötték a smores-okat. Gwyl kettőt sütött egyszerre, és az egyiket Marlene felé nyújtotta, aki erre csak kinyitotta a száját. Gwyl megetette az édességgel, majd lenyalta a saját ujját is. Poharát emelte a többiek felé és lehúzta a maradék borát.

...

Az este lassan éjszakába fordult át. A vendégek, akik nem maradtak éjszakára a vendégszobákban, lassan elszállingóztak. A party átcsoportosult bentre, kint leégett a maradék fa is, már csak parázs volt. Néhányan még kint cigarettáztak. Bent a kisasztalnál ment egy activity játék, ami a végén már csak borozgatásba fulladt. Gwyl is még ott volt, és hozott egy új üveget a konyhából- Leülhetek melléd? -Kérdezte a lányt, akiről egész este nem tudta levenni a szemét.

Marlene sűrűn bólógatva a borospohara mögül pillantott a srácra somolyogva.