Carelessness

2.

~Tayla szemszöge~

Épp a konyhapulton ültem és smároltunk,amikor hallottuk,hogy a bátyám és Minho nevetve jönnek be. Namjoon kezeit a derekamról levette és combjaim mellé helyezte a konyhapultra.Mindketten frusztráltan fújtuk ki a levegőt.
-Sziasztok!-köszöntek a srácok.
-Hello!-köszöntünk mi is.
-Te mit keresel a konyhapulton?-kérdezte Oliver.
-Csak beszélgettünk és ideültem.
Csak megrántotta a vállát. Leszálltam a pultról,majd Namjoon-t kézen ragadtam és elindultunk felfelé.
-Hey! Aztán csak óvatosan!-próbált bátyám szigorúnak tűnni.
-Húzz bele öcsi!-szólt testvéréhez Minho.
-Ne bíztasd te hülye!-ütötte vállba Oliver.
-Jó-jó! Nyugii!-nevetett.

~Namjoon szemszöge~

Ha most nem jön haza ez a két csodagyerek talán ma Tayla végre tényleg az enyém lehetett volna. Már mindegy,amúgy sem akarom sürgetni. Felmentünk a szobájába és lefeküdtem az ágyra,azonban meghallottam kattani a zárat. Tayla felém mászott és szenvedélyesen megcsókolt,kezemmel combját simogattam majd már fenekébe markoltam. Elhagyta egy halk nyögés a száját,mire csókunkba mosolyodtam. Gyorsan fordítottunk a helyzeten így már ő volt alul. Megfogta pólóm alját ezzel jelezve,hogy szeretné,ha levenném. Levettem pólómat,majd nyakát kezdtem csókolgatni.
Átfordultunk,most ölemben ült és amíg vadul csókoltam melltartóját próbáltam kicsatolni.
Mint általában minden jó,ez sem tartott sokáig.
-Nam...mennünk kell! Nagyi hoz nekünk kaját!-hallottam bátyám az ajtó mögül.
Sóhajtottam egyet és összetámasztottuk homlokunkat.
-Mennem kell.-suttogtam.
-Majd folytatjuk.-mosolygott.
-Nah..mi tart már ennyi ideig?-kopogott Minho.
-Jövök már.-gyorsan felkaptam a pólóm,megcsókoltam Tayla-t és kimentem.

~Minho szemszöge~

Látom az öcsémen,hogy eléggé feszült mostanság és pontosan tudom mi az oka. Tayla okos,intelligens lány,nem mellesleg szép és csinos is. Nem lehet könnyű visszafognia magát mellette. De ő mégis megteszi és emiatt rendkívül büszke vagyok rá. Nagyon örülök,hogy ennyire tiszteli a lányokat,mindig erre próbáltam tanítani és úgylátom sikerült is. Persze cseszegetem ezzel a témával,hiszen testvérek vagyunk és a testvérek mindig ezt csinaljak.
-Nah...volt valami?-kérdeztem az öcsémet miközben sétáltunk hazafelé.
-Majdnem.
-Hogy-hogy majdnem?
-Úgy,hogy bezavartál!-emelte fel a hangját.
-Jóó nyugiii!-emeltem fel kezeimet védekezően.
-Bocs...csak úgyérzem felrobbanok! Ahjj,miért kell valaminek mindig bezavarnia?!-szegénykém tényleg kivan már.
-Bírd ki még egy kicsit. Vagy...
-Vagy mi?!-nézett rám csillogó szemekkel egy megoldásra várva.
-Vagy segíthetsz magadon!-vigyorogtam.
-Haha..rohadt vicces vagy. Jót nevettem.-felelte unott arccal.-Az már unalmas.
Mire ezt kimondta beléptünk a házba ledobtuk a cipőnket a többi mellé amik ott hevertek az előszobában és átmentünk a konyhába. Nagymamánk épp a hűtőbe pakolta be a kajákat,amiket arra az időszakra hozott amíg anyuék nincsenek itthon.
-Szia nagyi!-szaladtunk hozzá mindketten.
-Sziasztok! Jól vagytok drágáim?-simogatta meg az arcunkat.
-Jól vagyunk, ne aggódj.-feleltem,majd csörgött a telefonom és felmentem a szobámba.

~Namjoon szemszöge~

-És mi a helyzet a barátnőddel?-kérdezte a nagyi,leültünk az asztalhoz és egy-egy bögre tea mellett beszélgetni kezdtünk.
-Jól van! És nagyon örülök,hogy rátaláltam,hogy mellettem van. Mindennél jobban szeretem.
-Az a lány egy csoda,ha már ennyi ideje vele vagy! Szeretném már megismerni!
-Valamelyik délután elviszem hozzád.-feleltem.-És köszönjük a sok kaját.
-Ez csak természetes drágám. Hiszen nem élhettek folyton gyorskaján. Tudom,hogy mennyire nehéz ez nektek-megfogta a kezem-...hogy a szüleitek ennyire nem foglalkoznak azzal,hogy mi van veletek. És hidd el,nagyapátokkal nem így neveltük anyádat.
-Tudom nagyi! De megbírkózunk vele. És..legalább te itt vagy nekünk. De most mennem kell...még meg kell csinálnom a leckémet...hétvégén bulizni megyünk szóval nem lesz időm.
-A barátnőd is megy?-kérdezte.
-Persze,hogy jön.-adtam egy puszit az arcára.
-Vigyázz rá! Ritka az ilyen lány.
-Úgy lesz!-felmentem a szobámba.

~Tayla szemszöge~

Miután Nam és Minho elmentek gondoltam megcsinálom a leckémet.
Mikor kész lettem mindennel gondoltam felhívom a legjobb barátnőm Jennie-t.
-Sziaaa! Egész héten nem láttalak! Jobban vagy már?-kérdeztem.
-Sziaa! Facetime?
-Oke!-feleltem.
Gyorsan magam elé tettem a laptopom és el is kezdtük a csevegést.
-Szóval? Milyen heted volt?-kérdezte.
-Ahh...suliban totál őrültek háza volt. Mindenki a diákelnök választást készíti elő. És...Namjoonnal sem úgy jönnek össze a dolgok,ahogy szeretnénk.
-Mármint? Ezt nem értem. Még nem feküdtetek le?
-Nem...ma kétszer zavartak be. Jut eszembe jössz holnap a buliba?-mosolyogtam.
-Ki nem hagynám!
-Tayla! Megérkezett a kajád!-jött be a szobámba Oliver.
-Felhoznád nekem légyszi! Épp beszélgetek.-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Oh Hello!-nézett egyenesen a kamerába.
-Szia! Te vagy a bátyja igaz?-kérdezte Jennie.
-Igen! És pont azon gondolkodom,hogy vajon miért nem mutatott még be minket egymásnak.
-Ez egy jó kérdés.-néztek rám mindketten.
-Tudjátok mit? Szerintem én lemegyek enni.-kimentem a saját szobámból és egyedül ülve az étkezőasztalnál enni kezdtem.

2.rész! Ha tetszett vote⭐és komment❤!
A folytatásban: Kiderül néhány pikáns részlet az estéről.